Maszk mögé rejtett valóság

Néha elgondolkozom azon, hogy vajon mások is éreznek úgy, ahogy én? Vajon mások is küszködnek olyan gondolatokkal, amikkel én? Hány olyan ember van, aki nap, mint nap azon gondolkozik, hogy miért olyan nehéz önmagunkat mutatnunk a világ felé? Pedig ez kéne a világ legegyszerűbb dolga legyen, hogy önmagunkat adjuk... de nekem ez mégis nehézséget okoz. Sokszor ostorozom magam, hogy én miért nem vagyok képes erre, néha még szánalmasnak is érzem magam, mert sok ember előtt maszkban vagyok. A kezemet mindig a maszkra helyezem, de letépni még sem tudom, az akarat meg van benned, de nem vagyok rá képes. Nem mozdul.
Annyira megszeretném mutatni magamat a világnak, hogy valójában ki vagyok én, de nem teszem, és ez fájdalmat okoz. Gyengének érzem magam, és betegnek, mert nem tudok az lenni, aki valójában vagyok. Azt mondják, hogy legyünk önmagunk, mert mindenből az eredeti példány a szép. De én hamisnak érzem magam, és nem azért, mert másokat utánozok, vagy másnak próbálom ki adni magam, hanem azért, mert elrejtem a valódi énemet. Nap, mint nap fel akarom hozni a felszínre, de valahol mindig elakad.
Olyan ésszerűtlen, nem igaz? Azzal szenvedek, hogy nem tudom önmagamat adni, miközben ez tűnik a legegyszerűbb dolognak. Vicces, hogy egy egyszerű dolog, nekem nehézséget okoz.
Vajon mások is vannak ezzel így?
Hamisnak érzem magam, és emiatt nem tudom élvezni az életet, pedig csak egy lehetőségünk van arra, hogy igazán éljünk, de én ezt még sem használom ki. Élni akarok, de nem teszem, hagyom, hogy az élet elsétáljon mellettem. Szeretnék hülyéskedni, butaságot tenni, hogy mások kinevessenek, hogy milyen bolond vagyok. Szeretnék vicces lenni, hogy az emberek nevessenek rajtam, mert vicces vagyok. Egyszerűen csak szeretném önmagamat adni, hogy az emberek tudják, hogy valójában milyen vagyok. De nem megy. Élvezni akarok minden percet, hogy az órák nevetve teljenek el, de a maszkom megakadályoz ebben.
Szörnyű ez az érzés, ami bennem tombol. Minden nap elgondolkozok azon, hogy vajon egyszer sikerül majd levennem a maszkot az arcomról, hogy végre a világ megismerje a valódi lényemet? Vajon el fog jönni majd egy szép napon az a pillanat, amikor végre felszabadultan adom magamat, és a rajtam éktelenkedő maszkot végre eltaposhatom?