Csak egy pillantás

Csak egy pillantás. Elég egy pillantás, hogy felkeltse valaki az érdeklődésünket. Ezután mindig őt szemléljük, keressük az arcát, akarjuk hallani a hangját, a nevetését. Azt szeretnénk, hogy szeme minket nézzen. Az elején még csak nem is sejtjük, hogy érzünk iránta valamit. Ez a rejtett üzenet csak később jut el a szívünkig. De ha már eljutott onnantól kezdve nincs visszaút. Őt akarjuk, csak is őt. Azt szeretnénk, ha a nevetése miattunk csendülne fel, ölelése csak is minket védelmezhet, keze csak a mi kezünket foghatja, szeme csak is minket csodálhat. És ez az érzés felbecsülhetetlen. Hisz jött egy érzés a semmiből, ami megváltoztatott mindent. Megváltoztatott minket, mert szívünknek új dallamot írt.

Hogy ki vagyok?

Hogy ki vagyok? Nem tudhatod, mert a valódi énemet egy nagy fal rejti. És még én magam sem tudom lerombolni. Elbújtattam a valódi lényemet, pedig nem akartam. Csak megtörtént.

A sorsod a te kezedben van

Elgondolkodtatok már azon, hogy ami történik velünk az csak véletlen, vagy inkább a sors? Hogy meg van írva a sorsunk, vagy mi irányítjuk? Mindenki másban hisz, máshogy értelmezi az életet, mindenkinek más az élet értelme. Mindannyian máshogy gondolkodunk.
Szerintem a sorsunk a kezünkben van, mert ha nem teszünk semmit, akkor nem történik semmi. Cselekednünk kell azért, hogy haladhassunk előre, és csak így írhatjuk meg a sorsunkat. Nekünk kell eldönteni, hogy melyik utat választjuk; a jót, vagy a rosszat. Magunkra számíthatunk, mert az erőt, ami a célhoz kell, azt csak is magunkban találhatjuk meg. Rajtunk áll, hogy a döntésünk miként befolyásolja az életünket. A jó ajtót kell kinyissuk, hogy haladhassunk, és ha nem a jón léptünk be, akkor is tovább kell folytassuk, hogy megtaláljuk a megfelelőt. A sorsunk a kezünkben van. Mi befolyásoljuk azt, hogy mi történik velünk, nekünk kell tennünk azért, hogy elérjünk valamit az életben. És én ezért harcolok, hogy megvalósítsam a céljaimat, mert ha hiszünk magunkban, akkor bármire képesek vagyunk.