Sokunknál van az, hogy nem értjük, hogy mi az élet értelme. Mégis miért élünk, ha egyszer úgy is meghalunk? Egyáltalán van értelme bárminek is? Minek van a boldogság, ha a csalódás úgy is tönkre tesz mindent? Nálam sokszor felmerülnek ezek a kérdések, és olyankor csak ülök és nézek magam elé. Nézem a fákat, amiket lágy mozdulatokkal tart táncban a szél, hallgatom a madarak csiripelését. Nézem, ahogy a kisgyerekek vidáman játszadoznak. Egyszerűen csak nézek előre. És olyan idegesítő. Nem szeretnék ilyen butaságokon gondolkodni, de még is ezt teszem.
A végén mindig arra jutok, hogy még ha nem is vagyunk hallhatatlanok, de van értelme az életünknek. Hisz ott vannak azok az emberek, akik szeretnek minket, a családunk, barátaink, szerelmünk. Az a rengeteg nevetés, az a hosszan tartó nevetés, amitől már fáj a hasunk és a szánk, de mégis jó érzés. Az ölelések. Egy kedves szó attól, aki sokat jelent neked. Ezek boldogságot repítenek szívünkbe. Egy szerelmes csók, ami a mennyországba repít minket.. feledhetetlen. A virágok illata, egy gyönyörű naplemente, csoki.
Rengeteg dolog van, ami értelmet ad az életnek. És hogy neked mi az? Azt neked kell megtalálnod. Nem mondom, hogy könnyű, mert nehéz az út, amin megyünk, de van értelme mindennek. Még a csalódásoknak is, hisz azok tesznek minket egyre erősebbé, ami nélkül nem tartanánk ott ahol most vagyunk.
Erősek kell legyünk, hogy megtaláljuk mindennek az értelmét, hogy elérhessük az elénk kitűzött álmokat, hogy minden elesés után fel tudjunk állni. Mert csak így érhető el az, amit szeretnénk, és én el akarom élni az álmaimat. Harcolok és élek, mert mindennek meg van az értelme.
Még is mi az élet? Egy olyan világ, ami tele van fájdalommal, csalódással, keserűséggel. De ugyan akkor szerepet kap a boldogság, a nevetés, az öröm is. Tudni kell nevetni, ugyan akkor sírni. Szembe kell nézzél a veszéllyel, még ha nincs is erőd. Nem szabad földre esned, mert akkor megsemmisülsz. Álld ki az élet örökös próbáját és meglátod, hogy rögtön rájössz arra, hogy mi is valójában az élet..!
