- Hogy tudsz mindig mosolyogni? - kérdezte érdeklődve.
- Muszáj mosolyognom, mert a mosolyomból nyerem az erőmet. de ne hidd, hogy az arcomra van ragasztva. Ha senki sem lát, én is sírok. Szabadjára engedem a könnyeimet, hogy a felgyülemlett fájdalom elhagyja a testemet. Reggel pedig úgy mosolygok, mintha semmi sem bántana. Sokszor nehéz, de tudom, hogy képes vagyok rá, mert csak így tudok megállni a lábamon.
Még is mi az élet? Egy olyan világ, ami tele van fájdalommal, csalódással, keserűséggel. De ugyan akkor szerepet kap a boldogság, a nevetés, az öröm is. Tudni kell nevetni, ugyan akkor sírni. Szembe kell nézzél a veszéllyel, még ha nincs is erőd. Nem szabad földre esned, mert akkor megsemmisülsz. Álld ki az élet örökös próbáját és meglátod, hogy rögtön rájössz arra, hogy mi is valójában az élet..!
