Menj, küzdj az álmodért,
minden vágyadért, mi benned él. Győztes lesz a harc, ha nincs több hátraarc,
végül majd tiéd, miért szívből küzdenél.
Várok
rád, mert megtanítottál élni. Követni foglak, mert oda szeretném adni a
világomat. Várni fogok rád, amíg vissza nem térsz, és én bármit megteszek, hogy
újra lássalak.
Eltölthetek ezer évet arról
álmodva, hogy eljössz értem, mert ez az élet nem élet nélküled.
Tudom, hogy szereted, hogy szeretem,
hogy szeretsz.
Veled elmegyek a végtelenbe.
Veled enyém lett az egész
világ!
Egy szomorú érzés, mely
végig kíséri az életemet… Magányos vagyok!
Keresd az újat, felejtsd a
múltat!
Minden pillanatban arra
gondolok, milyen jól vagyok nélküled. Ennél szebbet, jobbat már nem is
kaphatok, annyit mondhatok: Ég veled!
Érted elkapnék egy gránátot,
érted penge alá vetném a kezem, érted vonat elé ugranék, érted bármit
megtennék.
Mindent neked adtam, de te a
szemétbe dobtad azt, a szemétbe dobtad, csak annyit kértem, hogy szeress engem.
Mit nem értesz ezen?
Ha a tökéletességet keresed,
akkor maradj olyan, amilyen most is vagy.
Vicces, hogy néha mennyire
félre vezet a szív, akár több alkalommal is. Miért leszünk szerelmesek ilyen
könnyen? Még akkor is, ha ez nem helyes.
Egyszerre egy lépést tegyél,
nem kell rohannod, ez olyan, mint repülni tanulni, vagy szerelembe esni. Meg
fog történni, ha meg kell történnie, és megtaláljuk az okokat, miért lépjünk
egyszerre egyet.
Nem akarok félni, úgy akarok
ma felébredni, hogy gyönyörűnek érzem magamat, tudva, hogy rendben vagyok, mert
minden tökéletes a megszokott módján.
Oda megyek, ahová az élet
sodor, de néha arra késztet, hogy meg akarjam változtatni az irányom. Néha
magányossá tesz, de tudom, hogy ez csak az én felfogásom.
A szerelmünk olyan, akár egy
dal, nem tudod elfelejteni.
Amikor lehunyom szemem, a
történetünk legszebb részeit meséli, de felébredek, és álmaimmal összetörve
vagyok a padlón.
A szerelem képes arra, hogy
egyszer megérintsen és egy egész életre meg maradjon, és soha ne múljon el.
Csak is rajtad áll az, hogy
újra kezd, és hogy hinni tudj igazán!
Ezer meg ezer éve keresem az
utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart, akinek engem
küldött, akit nekem szánt az ég.
Sok mindent elszúrtam, sok
mindent bánok, de hiszem, hogy a jövőben lesz esélyem arra, hogy jóvátegyem a
hibáimat.
Tudom, hogy nehéz velem, de
aki igazán szeret, sosem enged el!
Nos, megpróbáltam nélküled
élni,
Könnyek hullanak a szememből
Egyedül vagyok és üresnek
érzem magam
Isten, összetörtem belül!
Ellöktél. Nagyot estem, s
innen a földről már látom ki is vagy.
Az élet sakk tábláján mindig
sakk-mattot kapok, de a bábukat a helyükre visszarakva, újra kezdem a játszmát,
mind addig, amíg nem én nyerek, mert egy igazi játékos sosem adja fel!
Ha kell, harcolok, ha kell,
szembe szállok a lehetetlennel, de azt nem kérheted tőlem, hogy feladjam. Az
nem menne.
Borús az ég, sírnak a
felhők, te elmentél, a szívem pedig darabokra tört.