Élet

Régen, mikor kicsi voltam, úgy voltam vele, hogy az élet könnyű, és boldog... akkor még csak nem is sejtettem, hogy egy embernek mennyi mindennek szembe kell néznie. Azt gondoltam, hogy mindig csak boldog leszek, mert az élet nem több egy játéknál. Egy játéknál, amit úgy játszunk, ahogy akarunk. Ha tehetném, vissza mennék a múltba és mondanám saját magamnak, hogy készüljek fel jobban a valóságra. De vajon, ha meg is tehetném ezt, fel lehetne készülni arra, ami vár ránk? Fel lehet készülni az életre? Arra, hogy a fájdalmakat kikerüljük, a magányt egy csettintéssel elküldjük, a csalódást kitöröljük magunkból, hogy a szívünkben csak boldogság legyen? Fel lehet készülni arra a rengeteg megmérettetésre, ami vár ránk, az
akadályokra? Mert én néha még mindig azon gondolkodom, hogy bárcsak ne szenvednék annyit, hisz annyi érzés van bennem, amit mások nem tudnak megérteni, mert nem vagyok képes beszélni róluk, mert még én magam se tudom megérteni azokat az érzéseket, amik belülről pusztítanak engem.
Szeretném azt hinni, hogy egyszer majd minden könnyű lesz, és az élet átvált egy tündérmesére, ami tökéletese megy végig az élet vasútján. De legbelül tudom, hogyha még tökéletes is valami, az nem marad örökre úgy, hisz az élet ilyen, egyszer fent, egyszer lent, és hogy ezeket, hogy éljük meg, hogyan vesszük fel a harcot csak is rajtunk áll. Mert ha nincs is mindenbe beleszólásunk, de azt megtehetjük, hogy nem adjuk fel, mert az ember csak így juthat tovább. Igaz, hogy néha nehéz az erőnket összegyűjteni, mikor minden lehetetlennek és elveszettnek tűnik, de nekünk akkor is harcolnunk kell. És hogy miért? Mert vagy harcolsz, vagy elbuksz.
Én néha elveszettnek érzek mindent, és a negatív gondolatok nem hagynak tiszta pontot a fejemben, és csak arra tudok gondolni, hogy nekem már soha sem lesz jobb. Néha egyszerűen csak feladnám, és hagynám hogy az élet tengere sodorjon magával. De este, mikor a házban minden csendes, és én a sötétben fekszem, különös érzések támadnak meg, amik nem hagynak nyugtot. Olyan érzések, amik nem engedik, hogy feladjam, mert a szívem legmélyén egy olyan életet szeretnél élni, amiben lehet, hogy van fájdalom, de büszkén jelenthetném ki, hogy én sikeresen legyőztem és átmentem az élet vizsgáján. Egy életünk van és úgy szeretném leélni, hogy az utolsó napjaimon boldogan mosolyogjak, hogy minden tőlem várhatót megtettem. Nem. Még annál is többet tettem, mert az érzéseim és az álmaim nem hagyták, hogy elbukjak.
Senkinek sem könnyű az élet, de azt hiszem, hogy amíg van akaratunk és álmunk, addig bármi lehetséges, mert akarattal bármi elérhető!