Álom keringő!

Fehér varázsba öltözött lányok, és fekete öltönybe bújt fiúk, akiket kíváncsi szemek fürkésznek. A táncosok párba álltak, elfoglalták helyüket, és testüket merő idegesség járja át. Türelmetlenül várták, hogy elkezdjék végre táncukat. Látták a szemük elé terülő közönséget, akik várakozó tekintettel halmozták el őket, ettől talán még nyugtalanabbak lettek, de a táncosok csak mosolyogtak. Minden egyes eltelt másodperc, mintha az őrületbe kergette volna őket, lábuk már arra várt, hogy belekezdhessenek a varázslatba. A közönség moraja hangosodott, de érdeklődő tekintetüket nem vették le a párokról, hisz ez a nap, ez az este, az ő pillanatuk volt. Erre a napra gyakoroltak annyit, amikor talán még nem is tudták, hogy rengeteg ember az ő mozdulataikba töltik majd a gyönyört, amit tőlük fognak kapni.

Érezték, hogy nem sokára meg kell induljanak, de ez a feszülő pár másodperc rettenet volt a számukra, szívük szerint már megkezdték volna, hogy túl legyenek minél hamarabb rajta, de a start még nem jött el. Szívük már őrült táncot járt az idegesség ritmusára, a vérük forrt, a kezük mozdulatlanul feküdtek párjuk testén.

Felcsendült a zene, a párok elindultak, szívük még minduntalan őrjöngött, de lábuk tökéletesen rajzolták a begyakorolt lépéseket. A melódia, mintha felkeltett volna bennük valamit, arcuk különös érzést vett fel, kellemes érzést, amit a tánc tett egésszé. Mélyről jövő varázslatot idéztek elő, ami belemászott a légkörbe, és ez által eljutott mindenkihez.

Tudták, hogy a kíváncsiskodó szempárok őket szemlélik, próbálták ezt kizárni az elméjükből. Belenéztek párjuk látószervébe, amely bátorsággal ruházta fel a másikat, barátságos pillantásukkal bíztatták egymást. A táncosokat, mintha felkapta volna egy lágy fuvallat, mert nagy könnyedséggel szelték a parkettet, mozgásuk szabályos és finom volt.

A nézőtéren az emberek ámulattal nézték a gyerekeiket, akik álomba illő módon idézik elő a csodát, amely a szülők szívét elérve, könnycseppben zárul le. Büszke, könnyes, boldog arcok vették őket körbe, ezzel erőt adva a keringőzőknek. A párok immár belebújtak a zene szívébe, amely ellökte a lámpalázat. A lányok ruhája kecsesen forgott minden egyes mozdulatnál, a fiúk lovagiasan kísérték őket. Talán sok szülő érezte úgy, mintha az ő gyerekük már nem ugyan az, mint aki a tánc kezdete előtt volt. A szemük elé fiatal hölgyek, és urak tárultak, akik a parkettre megindító táncot varázsoltak, amely mesébe illő jelenet volt.

A zene a végéhez közeledett, de a párok ezt nem érezték, hisz ők már a csillagok közt járták az igéző látványt. Felrepültek a muzsika hangján, melytől annyira könnyednek és egyszerűnek éreztek mindent, de a varázslat befejeződött. A nézőtér tapsviharban tört ki, amely körbe zengte az egész helyiséget. A táncosok hatalmas, elégedett mosollyal köszönték meg a tapsot. Szívük még mindig szárnyalt az élménytől, és a tudat, hogy ezt a légkört ők teremtették büszkeséggel töltötte el őket.

Meghajoltak a közönségnek, akik önfeledt gratulációba kezdtek, majd a táncosok elvonultak, de érezték, hogy ez egy örök pillanat marad a szívükben, amit sosem fognak elfelejteni.