Élet...

A legnagyobb pofonokat az élet osztja, pedig se keze, se lába, de mégis Ő az, aki a legnagyobb fájdalmat tudja nekünk okozni. Mindennap megküzdök vele, és minden nap csatát vesztek... mondhatják Rám azt az emberek, hogy gyenge és gyáva vagyok. Igen! Bevallom, hogy tényleg gyáva vagyok, nem merek belenézni az élet tekintetébe,ha tehetem inkább elkerülök. Ezáltal lehet, hogy rossz úton járok, sőt, biztos vagyok ebben, mert az élet elől elmenekülni lehetetlen, megtalál, bárhol is bújtál el.. Őt legyőzni lehetetlen. Amíg élünk rengeteg csatát meg kell, hogy vívjunk, míg végül a háborút Ő fogja lezárni egy, de pontos ütéssel.. és vége.. MINDENNEK!
De, amíg ez el nem jön, mindennap harcolnunk kell, mert az élet nem egy leány álom. Minél inkább öregszünk annál több és több probléma szakad a nyakunkba, amit bírnunk kell, mert csak így élhetünk kerek életet. Rengeteg ütést kaptam már, és tudom, hogy még nagyon sokat fogok. Néha már úgy érzem nem bírom, úgy érzem, hogy azzal teszek a legjobbat magamnak, ha mindent feladok. De ilyenkor mélyen magamba nézek és elkezdek gondolkodni, hogyha mindenki feladta volna, akkor most nem tartana a világ itt.
Egy vagyok a sok közül, de mégis bízom abban, hogy nem hiába születtem a földre. Igaz, ezt néha nehezen tudom elképzelni, hisz már rengetegszer elmenekültem a gondok elől, de ezzel csak annyit értem el, hogy még többre bukkantam. Ideje lenne végre szembe szállnom az élettel és ha a háborút nem is, de a csatákat megnyerni.
Igen, szeretnék harcolni, de mindig mikor kinyitom a szemem rájövök, hogy semmit nem érek, gyenge vagyok... próbálkozok, de egyszerűen nem megy, az én fegyverem sajnos a menekülés, és az is marad, amíg a Földön élek. Rengeteg súly nehezedett a vállamra és megszabadulni már képtelen vagyok tőlük. Megcsinálhatom azt, hogy becsukom a szemem és elképzelek magamnak egy tökéletes világot, de sajnos már nem vagyok kis gyerek.. és ezzel előre haladni nem fogok, hisz az élet minden egyes nap kihív maga ellen és nekem kötelességem lenne végre farkas szemet nézni vele, hogy bebizonyítsam, hogy igen én is érek valamit, hogy nem hiába születtem ebbe a világba. Bár ez nagyon ijesztő, de sajnos emberek vagyunk, és az emberek dolga az, hogy minden egyes nap harcolnak azért, hogy életben maradhassanak.. és ha szerencséjük van a csatát megnyerik!