Ő az igazi? Vagy csak átsétál életünk egyik szakaszán?

A szerelem az, ami mindennapos az ember életében. Ha akarjuk jön, ha nem akkor is eljön előbb utóbb. Sok emberrel megismerkedünk életünk során, és van, akit csak barátilag szeretünk meg, másokhoz pedig több érzelmet fűzünk, mint csak barátság. Először csak ismerkedünk, majd szép lassan szerelembe esünk, és ezután már a rózsaszín felhők között érezzük magunkat. Boldogok vagyunk, mert úgy érezzük, hogy megtaláltuk azt az embert, akivel leszeretnénk élni az életünket, bármit megtennénk a szerelmünkért. De néha eljön az a szakasz a kapcsolatunkban, mikor kezdjük azt érezni, hogy mi jobban szeretünk, mint a párunk. Kétségbe esünk, hisz félünk, hogy egyszer csak elveszítjük őt, és végleg kisétál az életünkből. De persze ez nem mindenkinél fordul elő.
A szerelem az az érzés, ami újra és újra megszületik, szívünk akármennyi sebet is kapott, a szerelemhez mégis elég erős, mert ő csak szeretni akar, és szeretetet akar adni. Azt mondják, hogy semmi sem tart örökké, de a szerelem mégis azt érezteti velünk, hogy ez nem igaz. Persze van olyan szerelem, ami véget ér, és lehet, hogy ez csak egy lecke volt, amit az élet szánt nekünk, hisz minden egyes pofonnal erősödünk. Minden fájdalom elgyengül, ahogy az idő halad, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy ismét szerelmesek vagyunk. Ismét sebezhetőek vagyunk, hisz szívünket egy másik ember kezei közé helyeztük, és reménykedünk, hogy nem fogja összetörni. Buta szívünk mindig csak bízik, mert így lelhetünk igaz boldogságra. És most ez a kapcsolat meddig lesz az életünkben? Azt sajnos nem tudhatjuk, sosem tudjuk, hogy mi ér véget, és mi tart örökké. Talán semmi, talán minden. De, ami biztos, hogy kicsiny szívünk minden egyes fájdalom után képes lesz majd újra bízni, amíg meg nem találjuk azt az embert, akit nekünk szánt a sors. Azt mondják, hogy az élet mindenkinek tartogat egy olyan személyt, akit neki szántak. Én nem tudom, hogy ez mennyire igaz, és ha igaz is, nem tudom, hogy mikor fogok rátalálni erre a személyre. Vagy lehet, hogy már megtaláltam. Még ha fáj is, ezeket sajnos nem tudhatjuk biztosra. Csak annyit tehetünk, hogy szeretünk, szeretünk és szeretünk. Minden csalódás után begyógyul a sebünk és megyünk tovább, mert ki tudja, lehet, hogy az utcán veled szembe fog jönni az a szerelem, ami talán örökké tartani fog, de ami elmúlt azért pedig nem kár, hisz az csak egy fejezet volt az életünkben, egy lecke. És amint a múltat lezártuk ismét elkezdjük keresni az igazit!