Oldalak

2014. december 8., hétfő

Közeledik a karácsony!

Lassan elérkezünk az év egyik legszebb ünnepéhez; a karácsonyhoz. A boltokban már ott vannak a mikulás csokik, és nem sokára már szaloncukrot is vásárolhatunk. Az ünnep közeledtével a város pompás színekbe öltözik, amik este varázslatossá teszik a sötétséget. A házakat is ragyogó égősorok fogják majd tökéletessé tenni. Nem tudom, miért, de engem a karácsony közeledtével valami különleges érzés fog el, amit minden évben tűkön ülve várok. Veletek is megszokott ez történni?
Sokan mondják, hogy nincs varázslat, de karácsonykor mégis valami varázslatos érzés költözik az emberek szívébe.. én legalábbis így érzem. Mikor sétálok a városban, mindig csodálva nézem végig a kirakatokat, mert olyan ünnepélyes, olyan gyönyörű, és egyszerűen nem bírom ki, hogy ne álljak meg egy percre előttük. A világ ugyan az, az épületek, és az emberek is, de valami mégis megváltozik. Azt hiszem, hogy ez a változás a szívünkben van.
Persze a karácsony nem csak ebből áll, hisz ott van még az ajándékozás is. Az emberek rengeteg pénzt költenek ajándékokra, pedig ami igazán fontos azt nem lehet megfizetni. Sajnos már mindenki kezdi elfeledni azt, hogy mi is az igazán fontos. Az igazi szeretet nem a többezres ajándékokban rejlik. A szeretet az benne van egy kedves mosolyban, egy őszinte szóban, egy ölelésben, az együtt nevetésben. A karácsony nem arról szól, hogy drága ajándékokkal halmozzuk el a másikat, hanem arról, hogy a család összegyűl, és együtt töltik ezt a kellemes ünnepet. Feldíszítik együtt a fát, majd a végén megcsodálják, hogy milyen szép munkát végeztek. Énekelnek karácsonyi dalokat, beszélgetnek, jól érzik magukat. Szerintem a karácsony erről szól. Persze jól esik az ajándék, de a szeretteink biztos jobban örülnek valami olyannak, amit például saját kezűleg készítettünk, mert abban van igazán a szeretet. Ez lehet egy gyöngyből készült karkötő, vagy akár egy családi fotókból összeállított album, a lényeg, hogy szívből jöjjön. Persze, ha ügyesebbek vagyunk akár süthetünk is valami finomat, ami után mindenki megnyalja az ujjait. :)
Emlékszem, hogy én a testvéreimmel, mikor még kisebbek voltunk, mindig körbe ültük a karácsonyfát, és dalokat énekeltünk. Mindig mosolyogva gondolok vissza az ilyen pillanatokra, és ennél drágább ajándék nem is kell!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése