Oldalak

2015. november 3., kedd

Közeleg..*-*

Nem sokára itt van talán az év legszebb ünnepe. A karácsony. Valamelyik nap jártam az OBI- ban, sétálgattam, elmentem erre meg arra, és egyszer csak megpillantottam a "karácsonyi sarkot". A szemem rögtön felcsillant, mert még nincs is itt az ünnep, de ahogy megláttam a szebbnél szebb díszeket, amik hol aranyban, hol ezüstben csillogtak. a fehér, zöld műfenyőket, a villogókat, amikből legalább ötven fajta volt, az illatos gyertyákat, rögtön rám jött a karácsonyi hangulat, és abban a pillanatban olyan zenéket szerettem volna hallgatni, amik a szeretetről, az ünnepről, a boldogságról és a családról szólnak. Rögtön úgy viselkedtem, mint egy kis gyerek, akinek ez az egész még új, nem tudom miért, de meghatódtam.
Persze, nem csak itt lehet találkozni már a közelgő ünneppel, a boltokban már kint vannak a mikulás csokik, szaloncukrok.
Az üzletek lassan fel lesznek öltöztetve, szép csomagolás fogja majd borítani a külsejüket. A fákat, épületeket fény veszi majd körül, ami az éjszakában a leghangulatosabb, karácsonyfák lesznek felállítva itt-ott. Már alig várom, hogy ez mind megtörténjen, minden évben ezt várom a legjobban. Mindenki lázban fog égni, köztük én is, hogy a szeretteinknek mit adjunk ajándékba. Igaz, hogy szerintem a karácsony nem is igazán az ajándékozásról szól, én nem ezért szeretem. Hanem azért, mert a hangulata oly" megnyugtató, és a szeretet ilyenkor felelevenül, valahogy sokkal jobban megérezzük, mint egyébként. Persze ez minden nap bennünk van, de karácsonykor, mintha egy varázslat által erősebben lobogna bennünk. Boldogságot akarunk csalni a szeretteink szemébe, velük akarunk lenni és ünnepelni. Én ezért várom annyira, az erőteljesebb szeretet miatt, és ez az, amitől annyira szép lesz az ünnep. Na meg ott van az a rengeteg finom illat, a sok sütemény, a mézes kalács, és a fa díszítést még meg sem említettem. Lassan vesszük a fenyőfát, hogy díszes ruhába varázsoljuk, közben szól a karácsonyi zene, ennél az érzésnél nincs is megnyugtatóbb. És a végén bekapcsoljuk a villogót, leülök és csak nézem és nézem, és azon gondolkozok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy vannak olyan emberek az életemben, akik tényleg szeretnek.
Most már csak annyit tudok mondani, hogy: Karácsony siess!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése