Első találkozás

Első találkozás. Fontos része az életünknek, hisz a találkozások végett szerzünk új ismerősöket. De egy találkozás még nem pontos fogalom arra, hogy azzal a személlyel milyen lesz a jövőnk. Sosem tudhatjuk, hogy ki lesz a legjobb barátunk, az ellenségünk, a szerelmünk. Az élet már csak ilyen... kifürkészhetetlen. De talán ez a szép benne, hogy nem tudunk mindent előre.
Különös dolog ez a találkozás, mert sosem tudhatjuk, hogy mi sül ki belőle. Lehet, hogy csak egy egyszeri alkalom volt, de az is lehetséges, hogy többször látjuk egymást, és az idő elteltével jóba leszünk, megkedveljük egymást. Persze, a legtöbb ember általában csak azokkal ismerkedik, akik külsőre szimpatikusak neki, csak hogy ez nem mindig jelent jót. Hisz a külső nem minden, és egy ember lelkét, csak akkor ismerjük meg igazán, ha úgy mond nem válogatunk. Sosem szabad ítélni első benyomásra, mert az nem mindig mond jót.
Én személy szerint szeretek új emberekkel találkozni, vagy legalább új embereket látni. Néha van, hogy csak ülök egy padon, és nézem a körülöttem lévőket. Hallgatom a nevetésüket, elmosolyodok, ha meglátok egy öreg házaspárt, akik kézen fogva sétálnak, nézem a kisgyerekeket, ahogy játszanak. Annyian vagyunk, és mégis mindannyiunknak más az egyénisége.
Persze az emberek manapság az interneten keresztül ismerkednek, ami annyira nem is rossz, hisz a mostani barátomat facebook-on ismertem meg. Ha nem lenne az internet, akkor talán sosem ismertük volna meg egymást. Még tisztán emlékszem arra az érzésre, amikor először találkoztunk. Szorongást éreztem, ami egyszerre volt jó és rossz, mert féltem, hogy talán nem olyan leszek a számára, mint amilyenre ő számított., hiszen írásban beszélgetni teljesen más, mint személyesen.
Mikor már ott voltam az állomáson, és vártam, hogy ő is megjöjjön a szívemet a torkomban éreztem, de azt még most sem értem, hogy miért, mert eddig egyszer sem volt ilyen velem. Lehet, hogy mélyen legbelül meg akartam neki felelni, mert a képeit elnézve tetszett nekem. De mikor már leült mellém a padra, és mosolyogva rám nézett, elszállt minden szorongásom. Annyira kedves volt a mosolya, hogy megnyugodtam, és ez a nyugalom mindig el fog, ha vele vagyok. Bátran kimerem mondani, hogy a mi első találkozásunk tökéletes volt. Igaz, hogy az elején nem gondoltam volna, hogy együtt leszünk, de amint mondtam már, sosem lehet tudni, hogy mit rejtegetnek a találkozások. Az én esetemben ez a találkozás a boldogság volt!