Fejemet mellkasára hajtottam, hogy még közelebb érezhessem őt magamhoz. Szíve békésen vert a bordái között, ritmusa fel vette az én szívem ritmusát. Együtt táncoltak a világ legszebb zenéjére. Olyan nyugodt vagyok, nem érzem azt, hogy lenne bármi problémám is, mintha az összes megszűnt volna, csak mert a közelében vagyok. Boldog vagyok, lelkem a felhők között szárnyal egy lágy fuvallaton, amely hercegnőként bánik velem.
Boldog vagyok, de mégis van bennem egy apró kis félelem. Félek, hogy egyszer ez az egész megszűnik létezni, és csak egy emlék lesz. Nem akarom, hogy véget érjen ez a mese, mert ahhoz túlságosan is szép. Továbbra is főszereplő akarok lenni, akinek a korona ott van a fején, és a herceg csak is őt szereti. Ez az én mesém, és én a könyvet végtelen hosszúságúra szándékozom írni.
Vettem egy mély levegőt, majd a szerelmemre néztem, aki mosolyogva nézett rám. A kezével beletúrt a hajamba, majd egy csókot lehelt a homlokomra, beleremegtem. Az összes végtagom remegett a boldogságtól.
- Megígéred, hogy örökre velem leszel? - kérdeztem suttogva.
- Ezt nem ígérhetem meg - nézett mélyen a szemembe -, de azt igen, hogy amíg itt vagyunk egymásnak, mindig szeretni foglak, legyél bármilyen idegesítő, hisztis, őrült, bolond - nevetett fel örömittas hangon.
- Bolond vagyok, mert megbolondítasz - mosolyodtam el.
- Szeretlek - érintette meg az arcomat, miközben szemét egy pillanatra sem vette le a tekintetemről.
- Szeretlek - mondtam tiszta szívemből, majd megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése