Hogy mi az egyik legrosszabb érzés? Az, ha egyedül érzed magad. Látod magad körül az embereket, de te még is azt érzed, hogy egyedül vagy, hogy senki sem képes téged megérteni. Persze te próbálkozol, hogy változzon a helyzet, de hiába teszel bármit is, semmi sem segít.. és az a legszörnyűbb, hogy nem érted az okát. Egyedül érzed magad ebben a hatalmas világban, és fogalmad sincs, hogy mit kezdj magaddal. El kezdesz azon gondolkodni, hogy mit csinálhattál rosszul, hogy melyik kereszteződésnél indultál rossz irányba. De hiába. Nem tudod, hol rontottad el.
Minden nap mosolyt csalsz fel az arcodra, hogy senki se lássa azt, hogy nincs minden rendben veled. Mosolyogsz, mert még saját magaddal is el akarod hitetni, hogy boldog vagy, pedig a szíved legmélyén érzed, hogy nem vagy boldog. Egyáltalán, egy cseppet sem. Nem érted, hogy cseppenhettél pont ide, ahol ilyen fájdalmas minden. Érzed, hogy ez nem a te világod, mert nem illesz bele, de még sem adod fel. Kutatod a boldogságot, minden apró helyen megnézed, de nem találod, és te egyre csak elkeseredettebb leszel, és már azt a halvány fénysugarat sem látod, ami eddig próbált vezetni téged. Sötétség vesz körül, elvesztél, és egy tenger fenekére süllyedtél. Ahonnan nincs kiút. Próbálkozol, de minden erőfeszítésed értelmetlen... egyedül vagy.
Még is mi az élet? Egy olyan világ, ami tele van fájdalommal, csalódással, keserűséggel. De ugyan akkor szerepet kap a boldogság, a nevetés, az öröm is. Tudni kell nevetni, ugyan akkor sírni. Szembe kell nézzél a veszéllyel, még ha nincs is erőd. Nem szabad földre esned, mert akkor megsemmisülsz. Álld ki az élet örökös próbáját és meglátod, hogy rögtön rájössz arra, hogy mi is valójában az élet..!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése