A barátság, mint illúzió

Azt mondják, hogy van igaz barátság. Egy olyan barátság, ami erősebb a szerelemnél. Sokáig én is ebben a tudatban éltem, hogy igen, nekem van egy olyan barátom, akire mindig számíthatok, mert szükségünk van egymásra. Hittem, hogy ez egy életre szóló barátság, és még csak nem is gondoltam arra, hogy ez véget érhet, mert ilyen nem létezik. De tévedtem. Nincs olyan barátság, ami örökre megmarad, ami mindent kibír, mert az idővel együtt mi is változunk, és ezt még ha akarjuk is, akkor sem tudjuk megállítani. A barátság az idő teltével egyre csak gyengébb lesz. Persze biztos vannak kivételek, de nálam ez a kivétel nem szerepel. Nem tudom, hogy mit rontottam el, vagy hogy mit csináltam rosszul, egyszerűen csak ki lett törölve a forgatókönyvből, és többet nem fog szerepet kapni, mert valami, ami hatalmasabb nálam és az akaratomnál, ezt nem engedi. Van ez így, nem igaz? Az emberek szétválnak, mert a lábuk nem ugyan azon az úton viszi őket. Egy elágazáshoz értünk, ő ment balra, én pedig jobbra. 

Persze rosszul esett, de el kell fogadnom, hogy ez az élet rendje. Valakit elenged, hogy legyen helye az újnak. De én már azon a ponton vagyok, hogy nem hiszek az örök barátságban. Sok pofont kaptam azoktól az emberektől, akiket tényleg a barátaimnak hittem, de ez a szó, csak az én szótáramban szerepelt. Számomra nem létezik az örökké élő baráti kapcsolat. Csak én vagyok, és a tükörképem, mert ő sosem csap be.