Most ilyen kedvem van.:/ 

Fáradtan sóhajt a szív, hisz a múltba még ezerszer visszanéz, mert már csak ott lelhet Rád...! :((  /saját/

Azt mondják, hogy minden egy sziával kezdődik. Akkor ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az életünket elképzelhetjük mindazokkal, akiknek köszöntünk, vagy éppen csupa
jó gesztusból rámosolyogtunk. Talán éppen ez szép az életben, hogy nem tudhatjuk, hogy mit rejt számunkra, és ugyanakkor félelmetes is, hiszen mindennap egy
új kalandban van részünk. Ahogy a nap szabadjára engedi első sugarait, amik úgy repkednek, mintha madárszárnyakon szállnának, már akkor érezzük, hogy egy új
fejezet vagy egy új oldal kezdődik meg az életünkben. Mindenre fel kell készülnünk, hisz nem tudhatjuk, hogy ma milyen vonatra ülünk fel és az hova fog minket elszállítani.
Talán a szerelem karjaiba vagy éppenséggel a kudarc martalékává válunk. Nem tudhatjuk előre, hisz nem kaptuk kézbe az életünk forgatókönyvét, és épp ettől különleges
az élet. Tehát bárkiben rátalálhatsz az igaz szerelemre. Lehet, hogy épp a szomszédod lesz az vagy egy ember, akivel épp a boltban találkoztál, nem tudhatod előre.
Bár igaz, hogy az életünket mi formáljuk a döntéseinkkel, de a szívünknek akkor sem parancsolhatunk.
Mindig nyitott szemmel kell járjuk az utunkat, mert lehet, hogy épp az az illető lesz az életednek egy nagyon fontos része, akinek egy reggel sziát köszöntél, és még csak
bele se gondolsz abba, hogy hetek, hónapok, évek múltán boldogan fogtok együtt élni. Hisz mindenki abba szeret bele, akire legkevésbé gondolt.

Szerelem

Ti elgondolkodtatok már azon, hogy mi is igazából a szerelem? Nálam egy nap sem telik el úgy, hogy ne jutna ez eszembe, annyira foglalkoztat ez a téma. Lehet azért, mert a szerelem az az egyik olyan lényegesebb dolog, ami nélkül szerintem nem tudunk létezni. Hiszen ez által születnek a legszebb pillanatok, emlékek és ami még ezeknél is szebb, ha a szerelem gyümölcse egy kis csöppség lesz.!
Szerelem! Még is mi lehet? Boldogság, szomorúság, fájdalom, öröm... még sok mindent felsorolhatnék, hogy mit is szokott okozni nekünk. De akármilyen fájdalmas is legyen, szükségünk van rá, mert enélkül létezni nem tudnánk. Hisz csak így tudhatjuk meg, hogy milyen is valójában az élet. És ha szerelmi csalódásod van?! Akármilyen nehéz is, de el kell fogadnunk, mert ezáltal is csak erősödünk. Sok keserűséget okoz nekünk,de ugyanakkor szép pillanatokkal halmoz el minket, amik az emlékeinkben örökké élnek. Megtanulhatjuk, hogy milyen érzés igazán szeretni valakit, hogy milyen érzés az, amikor csak Ő képes minket mosolyra deríteni, hogy akár az életünket is feláldoznánk csak is azért, hogy éledben maradjon. Mert ha valaki tényleg szeret egy illetőt, akkor Ő sokkal fontosabbá válik számára, mint saját maga, bármit megtenne érte.
Szerintem a szerelmet pontosan nem lehet meghatározni, mert ez mindenkinek mást jelent. Van akinek a szenvedélyt, a nyugalmat, kalandot, békességet, stb, jelenti., másnak pedig a lekötés gondolatát.
Van, hogy a szerelem megerősít vagy pedig padlóra küld, de akárhogy is legyen, az életet elképzelni nélküle egyszerűen lehetetlen, mert hozzánk tartozik és szükségünk van rá...!

Tánc a múltba

Sziasztok!:) Hoztam egy novellát, amit én írtam.^^

A hajnali napsütés törött fénye gyéren tükrözte az ablak körvonalait a földre. A helyiségben egyedül voltam, de mégis úgy éreztem, hogy rajtam kívül más is van itt. Egy érzés fojtogatni kezdett, szívembe hatalmas fájdalom csapott, de ezek ellenére boldogság is kóválygott körülöttem. Egyre nehezebben kaptam levegőt, mintha egy tengerben süllyedtem volna el. Nem bírtam harcolni, elernyedten mélyedtem el a bánat vizében, ahol csak a sötétség és a magány ölelt magához. A következő percben felpattantam az ágyról és sietős léptekkel elindultam a padlás felé. a lábam külön életet élt, nem bírtam parancsolni neki.A lépcső a talpam alatt hangosan nyögött fel, mintha csak a fájdalmamat jelképezte volna.Lassú mozdulatokkal nyitottam ki a padlás ajtaját, majd belépve megpillantottam a tükröt és közvetlenül elé sétáltam. Egy meggyötört, búskomor nő állt velem szemben, aki az álmaiba menekül, mert a valóság számára túl fájdalmas.
-Miért, miért hagytál itt? Tudtad, hogy szükségem van rád, de Te mégis elmentél, miért?! - sikoltottam fel, majd egy hirtelen mozdulattal a tükörbe vertem. A kezem remegett a fájdalomtól, a könnyeim égették bőrömet miközben végig gördültek kipirult arcomon. Remegő ujjaimat végig húztam a tükör felületén, majd elkezdtem mozgatni a csípőmet. Szememet lehunyva meghallottam egy kellemes zenét. Végtagjaim elkezdtek a ritmusra járni, a dallam az egész testemen végig futott, minden porcikám beleremegett az érzésbe. Úgy éreztem, mintha Ő is velem táncolna, érintésének melegsége mélyedt a bőrömbe, szuszogása csiklandozta a nyakamat, finom illata kacarászva terítette be a tüdőmet. Szívemben újra éreztem szíve megnyugtató dobogását. Átéltem a közös pillanatokat, mik emlékemben még fiatalon élnek. A múlt visszatért, szám rögtön mosolyra húzódott, de a szememet kinyitva ismét szíven szúrt a valóság.Összerogytam.
- Jonathan, még szeretlek és tudom, hogy hiába, de mégis várok rád, kérlek gyere vissza hozzám, nélküled olyan magányos vagyok egyszerűen fáj a létezés. - töröltem le a könnyeimet, majd a tükör keretét simogatva észre vettem valamit. A talpánál egy idézet volt:
"Tudd, hogy amíg szíved dobog mindig Veled leszek, bent a szívedben!"

Zene... ♪♪

Nektek mi a kedvenc zenétek? Nekem például mindig változó.. nálam ez attól függ, hogy milyen kedvem van vagy éppen, hogy kivel milyen felejthetetlen dolgokat csináltunk. Én úgy gondolom, hogy az embereknek bizonyos zenék leginkább azért nő a szívükhöz, mert egy szép élményt tudnak hozzá kötni. Nagyon sok dallal vagyok így és még mindegyiket a mai napig imádom, akármilyen régiek is legyenek, mert amíg egy csodálatos pillanat tartozik hozzá, szerintem sose megy ki úgy mond a divatból az a bizonyos zene. Hiszen az az esemény hozzánk tartozik, így a dalban is lesz egy kicsi mi. Az életben ez az egyik szép dolog... a ZENE. Mert szavak nélkül kitudjuk vele fejezni az érzéseinket, vagy csak éppen a szórakozás kedvéért hallgatjuk, mert testünk teljesen rá tud hangolódni a ritmusára.
Én most például ezt hallgatom:

Akárki akár mit mond, az ilyen zene az nálam örök kedvenc marad, hisz ezekre lehet a leginkább mulatni. Emlékszem, hogy két barátommal sétáltunk a szakadó hóesésben és közben ezt hallgattuk.. nagyon jól elvoltunk. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, én meg összevissza csúszkáltam. Lehet, hogy nem nagy dolog, de nekem mégis nagyon sokat jelent, mert azokkal éltem ezt át, akiket szeretek és csak ez az, ami igazán számít.
Még rengeteg zenét felsorolhatnék, mert mindenevő vagyis most mindenthallgató vagyok. Minden zene másért szép, vagy jó, mindenbe belehallgatok, hiszen a zene az felejthetetlen az életünkből. Ti beletudnátok gondolni abba, hogy mi lenne velünk emberekkel zene nélkül?! Mert én nem, sőt nem is akarok, még a hideg is kiráz, ha csak erre gondolok. Jujjj... ijesztő...! Na de 100 szónak is egy a vége.. a zene az a dolog, ami nélkül nem tudnánk létezni, és ez így van jól!

Az elmúlt 1 évben sok minden történt velem, de ami igazán megváltoztatott az az, hogy egy olyan személy hagyott el, akihez nagyon erősen kötődtem. Ő volt az első olyan fiú, akit tényleg tiszta szívből szerettem, de úgy látszik, hogy ez is kevés volt neki, mert könnyen ellökött magától. Abban a pillanatban tudtam, hogy egy életre megváltoztam. Sajnos az ilyen dolgok azok, amik által változunk és egyre inkább rá találunk önmagunkra, arra a lényünkre, akik lenni szeretnénk. Nos, én még csak haladok afelé, aki lenni szeretnék, mert messze vagyok tőle, de érzem, hogy hamarosan ez a pillanat is eljön, amikor végre tudni fogom, hogy igen, magamra találtam. De mire idáig eljutok még sok mindenen fogok keresztül menni, de persze ezzel szerintem nem csak én vagyok így...!
De a fiúra visszatérve... még mindig szeretem, egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni. Szívemben olyan mélyre fészkelt, hogy képtelen vagyok onnan kiűzni, bár sikerülne, mert amíg bennem lakozik még képtelen vagyok meglátni másokban a szépet s a jót. Tudom, hogy egy ember miatt sem éri meg szomorkodni, mert akiknek tényleg fontosak vagyunk azok nem bántanak meg. Ő hatalmas sebet ütött rajta, ami még a mai napig nem gyógyult be.
Azt mondják, hogyha találunk valakit, akkor könnyebb túl lépni a szerelmi csalódásokon, de mi van, ha én nem akarok már senki? Annyit szenvedtem, hogy félek újra szeretni, vagy... talán nem is ettől félek, hanem az újabb csalódásoktól. Igen, tudom, hogy fogok még csalódni nem is egyszer, és ha tényleg boldog akarok lenni, akkor sajnos muszáj kockáztatni, de ha én félek egy újabb játszmától?!
Sajnos az élet sok mindenre megtanít minket, de legfőképpen arra, hogy az élet mindig megy tovább, nem vár ránk, akármi is történt velünk. Mindig tovább kell, hogy menjünk, mert az élet így kerek, hogy egyszer sírunk, de utána nevetni fogunk.. és így tovább. És talán épp ez a szép benne, hogy a pofonok által, amit az élet ad nekünk, egyre erősebbek leszünk, bátrabbak és új embereket ismerhetünk meg, akik még boldogabbá tesznek, mint azok, akik megbántottak minket.
Szóval tudom, hogy eső után újra sütni fog a nap, így én is tudok majd újból őszintén nevetni. Igaz, azt nem tudhatom, hogy ez mikor jön el, de talán akkor mikor már igazán megérdemlem a boldogságot, és ez akkor fog az életembe lépni, amikor a legkevésbé számítok rá. Mert az élet ilyen fájdalmat ad, de a következő körben már újra nevetünk. És csak is így élhetünk, mert szenvedés nélkül boldogok se lehetünk igazán.!

Nyár!

Itt a várva várt nyár! Gyerekek ezrei várták már ezt a pillanatot, hiszen egy időre elfelejthetik az iskolát és a velejáró dolgozatokat, házi feladatokat, nem kell korán kelniük Addig alszanak ameddig kedvük tartja és sokáig fent lehetnek.. mehetnek csatangolni a barátaikkal, hiszen az életük maga a kényelem. Várja őket a forró napsütés, a nyaralás családdal vagy barátokkal, a fergeteges bulik és a szabadság.
De a nyár nem csak ezekről szól, mindenkinek mást jelent. Vannak olyanok kik az egész nyarat a pihenésre szánják, de vannak olyanok, akik végig dolgozzák az egészet, mert tudják, hogy az élet nem egy habos torta.  
Van, aki kalandnak érzi az egészet, és olyan utakra lép, amikre eddig nem volt képes, felfedezi egy másik oldalát, ahol a főszerepet a bátorság és a kalandvágy kapja. Mások a nyarat egy nagy bulinak gondolják tele
pasikkal/csajokkal. Végül is részben igazuk van, mert mi az élet, hanem a szerelem keresése, kutatása. De még se csak erről szól az egész!
Van, akinek a nyár feltöltődést jelent, vagy valaminek az újra kezdését. Az élete újra kezdését! Igen! mikor már azt hiszed, hogy nincs menekülés, olyankor látjuk be, hogy azzal nem érünk el semmit, ha csak bujkálunk. Nem szabad hátrálnunk, hanem szembe kell nézzünk az akadályokkal és csak így lehetünk olyan emberek, amilyenek lenni szeretnénk.
Én ezt fogom tenni! Ez a nyár más lesz, mint a többi, ez a nyár... az én nyaram lesz. A fejembe vettem valamit és azt véghez fogom vinni, változtatok az életemen és persze magamon mind külsőleg, mind belsőleg. Megmutatom az embereknek, hogy én is érek valamit, és ki fogok állni magam mellett, amit eddig nem tettem, hiszen nem merem hangoztatni a hangomat, de ez változni fog. Én is képes vagyok felszólalni, gondok és korlátok nélkül szórakozni. Igen, ember vagyok és így képes vagyok mindenre, amire mások is, mert ha úgy vesszük egyformák vagyunk mindannyian.
Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegyenek, erős leszek és magabiztos, senki sem győzhet majd le, mert a társam egy olyan személy, aki senki másnak nincs.. mert az a személy ÉN VAGYOK! Rájöttem, hogyha bármit is akarok kezdeni az életben, ahhoz előbb meg kell találnom önmagamat és azt a célt, ami hajtani fog az élet útján fölfele. Bármire képes vagyok, csak hinnem kell önmagamban és így tudni fogom, hogy bármit el tudok érni, mert az életem saját írója vagyok, ahol én kaptam a főszerepet.
Ezt fogom tenni ezen a nyáron.. végre arra az útra fogok lépni, amin el akarok indulni... és hogy mi lesz a célállomás? Nos, azt senki sem tudhatja, de egy biztos, hogy élvezni fogom minden egyes percét, nem hagyom,hogy olyanok miatt ellepje a könny a szememet, akik nem érdemlik meg...!