Oldalak

2013. június 28., péntek

Tánc a múltba

Sziasztok!:) Hoztam egy novellát, amit én írtam.^^

A hajnali napsütés törött fénye gyéren tükrözte az ablak körvonalait a földre. A helyiségben egyedül voltam, de mégis úgy éreztem, hogy rajtam kívül más is van itt. Egy érzés fojtogatni kezdett, szívembe hatalmas fájdalom csapott, de ezek ellenére boldogság is kóválygott körülöttem. Egyre nehezebben kaptam levegőt, mintha egy tengerben süllyedtem volna el. Nem bírtam harcolni, elernyedten mélyedtem el a bánat vizében, ahol csak a sötétség és a magány ölelt magához. A következő percben felpattantam az ágyról és sietős léptekkel elindultam a padlás felé. a lábam külön életet élt, nem bírtam parancsolni neki.A lépcső a talpam alatt hangosan nyögött fel, mintha csak a fájdalmamat jelképezte volna.Lassú mozdulatokkal nyitottam ki a padlás ajtaját, majd belépve megpillantottam a tükröt és közvetlenül elé sétáltam. Egy meggyötört, búskomor nő állt velem szemben, aki az álmaiba menekül, mert a valóság számára túl fájdalmas.
-Miért, miért hagytál itt? Tudtad, hogy szükségem van rád, de Te mégis elmentél, miért?! - sikoltottam fel, majd egy hirtelen mozdulattal a tükörbe vertem. A kezem remegett a fájdalomtól, a könnyeim égették bőrömet miközben végig gördültek kipirult arcomon. Remegő ujjaimat végig húztam a tükör felületén, majd elkezdtem mozgatni a csípőmet. Szememet lehunyva meghallottam egy kellemes zenét. Végtagjaim elkezdtek a ritmusra járni, a dallam az egész testemen végig futott, minden porcikám beleremegett az érzésbe. Úgy éreztem, mintha Ő is velem táncolna, érintésének melegsége mélyedt a bőrömbe, szuszogása csiklandozta a nyakamat, finom illata kacarászva terítette be a tüdőmet. Szívemben újra éreztem szíve megnyugtató dobogását. Átéltem a közös pillanatokat, mik emlékemben még fiatalon élnek. A múlt visszatért, szám rögtön mosolyra húzódott, de a szememet kinyitva ismét szíven szúrt a valóság.Összerogytam.
- Jonathan, még szeretlek és tudom, hogy hiába, de mégis várok rád, kérlek gyere vissza hozzám, nélküled olyan magányos vagyok egyszerűen fáj a létezés. - töröltem le a könnyeimet, majd a tükör keretét simogatva észre vettem valamit. A talpánál egy idézet volt:
"Tudd, hogy amíg szíved dobog mindig Veled leszek, bent a szívedben!"



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése