Érzések szárnyán

Az elmúlt 1 évben sok minden történt velem, de ami igazán megváltoztatott az az, hogy egy olyan személy hagyott el, akihez nagyon erősen kötődtem. Ő volt az első olyan fiú, akit tényleg tiszta szívből szerettem, de úgy látszik, hogy ez is kevés volt neki, mert könnyen ellökött magától. Abban a pillanatban tudtam, hogy egy életre megváltoztam. Sajnos az ilyen dolgok azok, amik által változunk és egyre inkább rá találunk önmagunkra, arra a lényünkre, akik lenni szeretnénk. Nos, én még csak haladok afelé, aki lenni szeretnék, mert messze vagyok tőle, de érzem, hogy hamarosan ez a pillanat is eljön, amikor végre tudni fogom, hogy igen, magamra találtam. De mire idáig eljutok még sok mindenen fogok keresztül menni, de persze ezzel szerintem nem csak én vagyok így...!
De a fiúra visszatérve... még mindig szeretem, egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni. Szívemben olyan mélyre fészkelt, hogy képtelen vagyok onnan kiűzni, bár sikerülne, mert amíg bennem lakozik még képtelen vagyok meglátni másokban a szépet s a jót. Tudom, hogy egy ember miatt sem éri meg szomorkodni, mert akiknek tényleg fontosak vagyunk azok nem bántanak meg. Ő hatalmas sebet ütött rajta, ami még a mai napig nem gyógyult be.
Azt mondják, hogyha találunk valakit, akkor könnyebb túl lépni a szerelmi csalódásokon, de mi van, ha én nem akarok már senki? Annyit szenvedtem, hogy félek újra szeretni, vagy... talán nem is ettől félek, hanem az újabb csalódásoktól. Igen, tudom, hogy fogok még csalódni nem is egyszer, és ha tényleg boldog akarok lenni, akkor sajnos muszáj kockáztatni, de ha én félek egy újabb játszmától?!
Sajnos az élet sok mindenre megtanít minket, de legfőképpen arra, hogy az élet mindig megy tovább, nem vár ránk, akármi is történt velünk. Mindig tovább kell, hogy menjünk, mert az élet így kerek, hogy egyszer sírunk, de utána nevetni fogunk.. és így tovább. És talán épp ez a szép benne, hogy a pofonok által, amit az élet ad nekünk, egyre erősebbek leszünk, bátrabbak és új embereket ismerhetünk meg, akik még boldogabbá tesznek, mint azok, akik megbántottak minket.
Szóval tudom, hogy eső után újra sütni fog a nap, így én is tudok majd újból őszintén nevetni. Igaz, azt nem tudhatom, hogy ez mikor jön el, de talán akkor mikor már igazán megérdemlem a boldogságot, és ez akkor fog az életembe lépni, amikor a legkevésbé számítok rá. Mert az élet ilyen fájdalmat ad, de a következő körben már újra nevetünk. És csak is így élhetünk, mert szenvedés nélkül boldogok se lehetünk igazán.!