Idézetek, mert mindenki megtalálja saját magát bennük.!

Az álmaim nem a jövőről szólnak, hanem a múltról...

Minden ember azt ítéli meg helyesnek, amit ismer és tud és ahhoz is ragaszkodik. Ők ezt hívják "valóságnak". De a tudás és az ismeretek nagyon bizonytalan dolgok, így lehet, hogy a valóságuk csak egy illúzió. Mindenki a saját kis világában él és úgy ahogy ő helyesnek gondolja, érted már?

Előre menjek, vagy talán hátra? Nyugodt vagyok vagy magába szívott az őrület? Az igazságot látom vagy mindez csak látomás lenne? A víz a magasabb helyekről az alacsonyabbak felé folyik. Idővel a víz tömege megnő, folyóvá alakul. Az emberi akarat is ilyen. Utálják a régi rendszereket, melyek elvontak. Megvetik őket. De... mi van, ha nem az a fontos, hogy minél magasabban legyél? Végül mindent a rendszer ural majd. De jól van ez így.

Vannak ajtók, amik nem maradnak örökké nyitva. Az elszalasztott lehetőség soha nem tér vissza, és ha csak várakozol, az nem jelenti azt, hogy erős vagy, vagy azt, hogy igazad van. Néha csak annyit jelent, hogy félsz a változástól. Mindenkivel előfordul. Tudod, mire jöttem rá? Az élet túl rövid.

A hiba az élet része. Ha nem hibázol, nem tanulsz, és ha nem tanulsz, soha nem változol.

Tudod, hogy benned is van valami egyedülálló, akkor is, ha más nem tud róla. Elég, ha csak kitűzöd magad elé a célt, hogy jobbá válj!

Ha valaki meghal, akit szerettünk, egy ideig még szomorúak lehetünk, ameddig csak szükséges, de nem tarthatod magadban a szeretetet, amit iránta éreztél (...), mert a szeretet nem ér semmit, ha magadban tartod.

Amikor megváltozunk, a változás nem olyan, mint egy földrengés vagy egy robbanás, pedig hirtelen más emberek leszünk. Azt hiszem, a változás észrevétlen, a legtöbben fel sem figyelnek rá, hacsak nem nézik elég közelről. Hála istennek, ezt soha nem teszik. Te viszont észreveszed. Saját magadban látod a változást és reméled, hogy jól érzed, mert ez az a személy, aki örökre leszel, akin már nem kell változtatni.

Talán ezért van a múltnak ekkora hatalma felettünk: egy idő után csak arra emlékszünk, amit el akarunk felejteni.

Az ifjúkori szerelemhez nincs fogható. Erőt ad olyan dolgokhoz, amikhez különben nem lenne bátorságunk. Sebezhetővé tesz, és arra buzdít, hogy tárd ki a szíved, hogy többet adj, mint valaha, hogy szerelmes versekbe illő, szívből jövő érzelgősségeket mondj. A szerelem minden mást feledtet, kivéve a szerelmet, azt az egyetlen dolgot, amiért érdemes élni, szerelmed tárgyát. A szerelemtől ihletve hegyeket mozgatunk meg, nagyszerű dolgokat teszünk, de el is vakíthat minket, hogy elfelejtünk mindent és mindenkit, még önmagunkat is.

Michelangelo szerint akkor tudjuk eldönteni egy szoborról, hogy melyek a nélkülözhetetlen részei, ha ledobjuk egy hegyről. A felesleges részek úgyis letörnek róla. Néha az élet is pont ilyen, letaszít minket a hegyről. Amikor leérünk az aljára, csak a fontos dolgok maradnak velünk, és tisztán látunk, amikor kitartunk amellett, amit tudunk.

A szív törékeny műszer. Ezért is óvjuk olyan erőteljesen, ezért adjuk oda olyan ritkán, és ezért jelent olyan sokat, ha mégis megtesszük. Vannak szívek, amelyek törékenyebbek másoknál. Valahogy tisztábbak. Mint a kristály az üvegek között, de még összetörve is gyönyörűek.

Felejtsük el egy pillanatra a való világot! Felejtsük el mindazt, amit tudunk! Néha olyanban is hinnünk kell, amit nem látunk: egy álomban, egy regény képzelt világában, ahol az élet következetesebben alakul, és a mesék egyre izgalmasabbak lesznek, mielőtt kialakulna a cselekmény megoldása. De kik vagyunk mi, hogy erőltessük a valóságot? Hiszen sohasem tudhatjuk, hogy a jószerencse angyala mikor kelti életre könyvünk egy lapját, és vet elénk egy kis csodát.

Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.

Az élet szalad, minket pedig nem vár meg.. megszületünk, majd szép lassan felnövünk és közben rengeteg minden történik velünk. Embereket ismersz meg és van hogy a régiek elhagynak.. szerelembe esel, majd összetörik a szíved. De mindig lesz egy olyan ember, akire számíthatsz, aki nem hagy el, ha rossz napok várnak rád, hanem segít, hogy megerősödj, míg újra boldog nem leszel. Akivel rengeteg mindent megéltetek, de még mindig barátok vagytok, aki örül annak, ha örülsz.. és akiről tudod, hogy mindig veled van, még ha van távolság is köztetek.!

Csalódni kell, hogy boldog lehess, gyűlölni tudni kell, hogy újból szeress! Kell tudni, kacagva sírni...valakit megvetni és újbol visszahívni. Csalódni kell százszor és ezerszer, hogy boldog lehess egyetlenegyszer!

Csak áltattam magam, hogy elmúlt, pedig azért is nem tudtam senki mást szeretni, mert még magam elől is titokban az övé maradt a szívem.

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.

Dalolj, ha belül fáj is. Nevess, ha zokogni kell. Tanulj meg szenvedni, s akkor boldog leszel.

Egy darabokra tört szív majd téged többé nem hív. kicsi szív, kicsi emlékkel, melyet összetörtél hazug szerelmeddel..

Ha valakiben csalódsz, fájni fog a szíved, de meg kell szokni, mert az élet már csak így megy.

El tudnál egy dolgot magyarázni ? hogy csináltad ? hogy tudtál tovább lépni ?
hogy tudtál mindent elfelejteni , ami a miénk volt ? hogy törölted ki
ezt az összes emléket a fejedből ? hogy tudtad elengedni a szerelmünket ?
kérlek magyarázd el , mert nekem nem megy .. nem léptem tovább és nem felejtettem semmit , nekem is ugyan úgy fáj , csak nem mutatom ..

Visszanézve a múltba, az agyam leblokkolt, majd mosolyogtam... őrült vagyok? Még mindig hiányzol...

Ha azt akarod, hogy ne törjék össze a szíved, csinálj úgy, mintha nem lenne.

Az emlék az egyetlen dolog ami nem változik.

Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni; a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek; elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek!

Ismered azt az érzést, amikor mosolyogsz, hogy más ne lássa, hogy fáj ??

Egy nap majd remélem visszanézel arra, amink volt, és megbánsz minden egyes kis dolgot, amit azért tettél, hogy vége legyen.

Talán túl vagyok rajtad. Talán tovább léptem. Talán már más tetszik. Talán csak túl jól hazudok.

Az emberek azt mondják, hogy addig nem jössz rá, hogy mid volt, amíg el nem veszíted. Az igazság az, hogy tudtad, hogy mid volt, de nem gondoltad, hogy elveszítheted.

Mostantól úgy fogok rád tekinteni, mint egy halottra. Sírni fogok utánad, emlékezni fogok minden átélt pillanatunkra, sajnálni fogom a pillanatokat, amikor megbántottalak. DE sosem fogok reménykedni benne, hogy esetleg visszajössz.

Nincs szükség rohanásra. Ha meg kell történnie, meg is fog. A jó időben, a jó személlyel, és a legjobb okkal.

Úgyis lesznek emberek, akiket elveszítesz az életedben. Akkor majd rájössz, hogy nem számít mennyi időt töltesz velük, az sem, hogy mennyire becsülöd meg őket, és, hogy ezt hányszor mondod el nekik, úgy fog tűnni, mintha ez sosem lett volna elég.

Sajnálom, el vagyok foglalva azzal, hogy tökéletes forgatókönyveket találjak ki olyan dolgokkal, amik sosem fognak megtörténni.

Ez elég elcseszett dolog, nem igaz?
Hogy valaki hogyan ébred fel és dönti el, hogy nem beszél veled többet. Nincs ok. Nincs magyarázat. Nincsenek kimondásra váró szavak. Csak cserben hagytak, mintha sz*rt se jelentettél volna nekik, és ami a legjobban fáj, hogy úgy tűnik, ezt olyan könnyen tették meg.