Idézetek.

Annyira csodálkozom rajta, hogy az emberek miért változnak meg olyan hirtelen. Az egyik nap aranyosak, a másik nap nem. Az egyik nap itt vannak, a másik nap eltűnnek. Egyik nap fontos vagy nekik, a másik nap értéktelen.
Nos, ennyire ironikusak tudnak lenni a dolgok és az emberek. Csinos sz*rságok, csinos hazugságok.
De a te döntésed, mert amikor azt választod, hogy közel kerülsz valakihez, azzal együtt a fájdalmat is választod.

A szeretetből, amely önfeláldozásba torkollik ... csak gyűlölet születhet, és ezáltal megismerjük az igazi fájdalmat.

Ha tegnap nem lett volna az a fájdalom, akkor nem az lennék, aki ma.

- Megijeszt a jövő?
- Nem, csak az emberek, akik benne lesznek.
- Miért?
- Mert nem tudom, hogy kik lesznek ott, kik mennek el, és kik fognak megváltozni.

- Azt hittem, hogy továbbléptem.
- Igazából sosem lépünk tovább. Minden, amit tehetsz, hogy találsz mást, akire gondolhatsz helyette.

Néha nemcsak a rossz emlékek tesznek szomorúvá, hanem a legjobbak is, amelyekről tudod, hogy nem fognak még egyszer megtörténni.

A legtöbbször az a személy, akinek a legnagyobb hatása van az életedre, marad a legkevesebb ideig benne.

Az életben az egyik legnehezebb dolog kényszeríteni magadat annak a dolognak az elfelejtésére, ami a legtöbb boldogságot okozta. Mindezt csak azért, mert annak már vége.

Próbállak elfelejteni, de még mindig várom, hogy vissza gyere.

Rázott a hideg és fáztam. Percekig meredtem, de csak utána jöttem rá, hogy nem a szobában van túl hideg; hanem a szívemből hiányzik valami.

Lenyűgöző érzés, amikor végül rájössz, hogy többé már nincs szükséged, vagy nem akarod azt az embert, aki elsétált tőled.

Ha most véget érne az életed, elmondhatnád, hogy úgy éltél, ahogy akartál? Lehet, hogy nem. De ez csak azt jelenti, hogy vannak még álmaid, amik lehet már sosem valósulnak meg, de mindig ott lesznek veled.

Tudom mikor kell megállni
Tudom mikor kell a dolgokat elengedni
Tudom mikor kell tovább lépni
Tudom hogyan kell állítani valamit
De a "Tudom" és a "Meg tudom tenni" között különbség van...

Mindig amikor megbízok valakiben, megmutatják, hogy miért nem kellett volna,

Nevetek és sírok, elbukok és felállok, elvesztek és találok, adok és elfogadok,változok, közben magam maradok, élek de néha meghalok..

Utálom, hogy kicsit hiányzol. Utálom, hogy nem beszélünk többet, és mi alapvetően idegenek vagyunk. Hiányzik, ahogy éreztem irántad, mert azon a pár héten voltam igazán boldog. Utálom, hogy elmentél, utálom, hogy többet nem érintjük meg egymást. Utálom, hogy minden tervünk meg volt, amik most el lettek felejtve. Csak utálom ezt, bárcsak visszamehetnék és mindent újra megtehetnék.

Élvezd a kis dolgokat az életben, mert ha egy nap visszanézel, rájössz, hogy ezek voltak a nagy dolgok.

Néha csak ki kell radíroznod az üzeneteket, ki kell törölnöd a számokat, és tovább lépni. Nem kell elfelejtened, hogy mit jelentett számodra az a személy; csak el kell fogadnod, hogy többé ők már nem ugyanazok az emberek.

Egy lány, nem számít mennyire sokszor tagadja, de örökre emlékezni fog minden részletre, minden pillanatra, az emlékeinek minden darabjára, amit hátrahagytál neki. Nem számít, mennyire próbál felejteni, ez mindig ott lesz.

Meglepő, hogy életünk egy pontján mennyire közel leszünk valakihez és aztán később ők teljesen idegenné válnak.Te átlépsz rajtuk egy szó nélkül. Egy egyszerű elismerő pillantás nélkül. Ez az ember, aki valaha annyira jól ismert, aki egyszer tudta a félelmeidet, a vágyaidat, az álmaidat, a múltadat, most keresztül sétál és egészen átnéz rajtad.

Szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki lettem volna, ha nem találkozom veled.