Alig vártam, hogy végre földet érjek, és leérve mindent
hófehérré varázsoljak. Egy olyan fehér világot akartam teremteni, mely különlegessé
varázsolja az életet. A tervem sikerült, elértem azt, amit elterveztem. Minden
gyönyörű lett, mert mindent elleptem. De a varázslat csak egy pillanatnak tűnt,
egy pillanatnyi csodának. Kecsesen lehulltam, és a napsugarak kegyetlenül
eltűntettek. Hiába próbálkoztam, az erőlködésem haszontalannak tűnt, mert ő van
túl erőben.
Az olvadás közben lejátszottam magam előtt az örömteli
pillanatokat. Azt, amikor a gyerekek először pillantottak meg. Ugrándozva
fogadtak, hogy végre jelen vagyok az életükben. Vidáman rontottak ki a
melegből, hogy velem játszhassanak. Volt, aki hóembert készített, más inkább
hógolyókat gyártva dobálta a barátait, rokonait. Más rám feküdve angyalt
formált, de akadtak olyanok is, akik inkább csak a szépségemet csodálták.
Fenségesnek éreztem magamat, mert csak rólam beszéltek, velem foglalkoztak.
De szomorúan kell kijelentenem, hogy eljött az az idő, amikor
el kell mennem, mert mindenkinek csak a terhére vagyok. Mára a csillogó szemek
eltűntek, és megállás nélkül azt hajtogatják az emberek, hogy mikor tűnök el
végre. Örülhetnek, mert megérkezett a meleg napsugár, mely eltünteti a
szépséget, hogy helyemre a zöld szín költözhessen.
Több héten keresztül uraltam a világot, de ez már nem tűnik
olyan hosszú időnek. Egy napnak érzem az egészet, hisz megsemmisítenek, mintha
nem is léteztem volna, pedig igen is jelen voltam az emberek életében.
Szerettek játszani velem, de már nem engem akarnak, hanem a meleget. Ösztönzik,
hogy minél előbb szabadulhassanak tőlem.
Ennyi volt az életem. Lehulltam, egy ideig csodás volt
minden, majd kegyetlen módon elolvasztanak. Percről percre olvadok, nem akar
abba maradni. Hiába könyörgök, a meleg nem hajlandó kegyelmet adni, mert a
helyemet a tavasz akarja átvenni, és sikerülni fog neki.
Elolvadok.
Már csak az a tudat nyugtat, hogy jövőre ismét itt leszek.
Igaz, hogy nem örökre, de vissza fogok jönni, mert végleg nem tiporhatnak el.
Újra és újra fehér színbe varázsolom a világot, és ez ellen senki nem tehet
semmit.
Emberek, még találkozunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése