Oldalak

2018. március 26., hétfő

Semmivé váló fehér világ


Alig vártam, hogy végre földet érjek, és leérve mindent hófehérré varázsoljak. Egy olyan fehér világot akartam teremteni, mely különlegessé varázsolja az életet. A tervem sikerült, elértem azt, amit elterveztem. Minden gyönyörű lett, mert mindent elleptem. De a varázslat csak egy pillanatnak tűnt, egy pillanatnyi csodának. Kecsesen lehulltam, és a napsugarak kegyetlenül eltűntettek. Hiába próbálkoztam, az erőlködésem haszontalannak tűnt, mert ő van túl erőben.
Az olvadás közben lejátszottam magam előtt az örömteli pillanatokat. Azt, amikor a gyerekek először pillantottak meg. Ugrándozva fogadtak, hogy végre jelen vagyok az életükben. Vidáman rontottak ki a melegből, hogy velem játszhassanak. Volt, aki hóembert készített, más inkább hógolyókat gyártva dobálta a barátait, rokonait. Más rám feküdve angyalt formált, de akadtak olyanok is, akik inkább csak a szépségemet csodálták. Fenségesnek éreztem magamat, mert csak rólam beszéltek, velem foglalkoztak.
De szomorúan kell kijelentenem, hogy eljött az az idő, amikor el kell mennem, mert mindenkinek csak a terhére vagyok. Mára a csillogó szemek eltűntek, és megállás nélkül azt hajtogatják az emberek, hogy mikor tűnök el végre. Örülhetnek, mert megérkezett a meleg napsugár, mely eltünteti a szépséget, hogy helyemre a zöld szín költözhessen.
Több héten keresztül uraltam a világot, de ez már nem tűnik olyan hosszú időnek. Egy napnak érzem az egészet, hisz megsemmisítenek, mintha nem is léteztem volna, pedig igen is jelen voltam az emberek életében. Szerettek játszani velem, de már nem engem akarnak, hanem a meleget. Ösztönzik, hogy minél előbb szabadulhassanak tőlem.
Ennyi volt az életem. Lehulltam, egy ideig csodás volt minden, majd kegyetlen módon elolvasztanak. Percről percre olvadok, nem akar abba maradni. Hiába könyörgök, a meleg nem hajlandó kegyelmet adni, mert a helyemet a tavasz akarja átvenni, és sikerülni fog neki.
Elolvadok.
Már csak az a tudat nyugtat, hogy jövőre ismét itt leszek. Igaz, hogy nem örökre, de vissza fogok jönni, mert végleg nem tiporhatnak el. Újra és újra fehér színbe varázsolom a világot, és ez ellen senki nem tehet semmit.
Emberek, még találkozunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése