Az élet nagy úr- sosem tudhatjuk, hogy mit rejt számunkra. Nem tudhatjuk, hogy mi fog történni velünk, de azt irányíthatjuk, hogy merre menjünk. Az ösvényeket mi tapossuk ki, mi döntjük el, hogy merre akarunk elindulni. Persze választhatunk kitaposott utat is, ami könnyen járható. Én olyan utat választottam, ahol eddig még nem jártam, ismeretlen környék. Bevallom, hogy nehezen indultam el rajta, és még mindig félek, hogy mi fog történni velem, hol fogok kikötni. Nem tudhatom, hogy mit rejt számomra a jövő, csak annyit tehetek, hogy küzdök, még akkor is, mikor minden rossz és csak kétely vesz körül. Igen. Én választottam ezt az utat, így hát vállalnom kell a következményeket. Hisz, ami most nehéznek látszik az előbb vagy utóbb meg fog könnyebbülni. Nem akarom feladni, és nem fogom hagyni, hogy a hullámvasút alján maradjak, mert én fel akarok jutni a tetejére, ahol a legszebb a kilátás, és ha kell, én fogom a kocsit feltolni egészen oda, legyen az bármilyen nehéz.
Sosem szabad feladni, mert mindig van egy szebb holnap. Erre gondolok, hogy kibírjam a nehézségeket, hisz ki kell bírnunk, mert csak így élhetünk normális életet, és én ezt teszem, harcolok, míg szívem dobog.
Még is mi az élet? Egy olyan világ, ami tele van fájdalommal, csalódással, keserűséggel. De ugyan akkor szerepet kap a boldogság, a nevetés, az öröm is. Tudni kell nevetni, ugyan akkor sírni. Szembe kell nézzél a veszéllyel, még ha nincs is erőd. Nem szabad földre esned, mert akkor megsemmisülsz. Álld ki az élet örökös próbáját és meglátod, hogy rögtön rájössz arra, hogy mi is valójában az élet..!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése