Képesek vagyunk újra szeretni, hinni és reménykedni!

Különös a szív, ésszel fel sem fogható. Hisz akárhányszor összetörik, az újra és újra összeszedi magát. Meggyógyul. Igaz, hogy időbe telik, de meggyógyul, és akkor már ismét képes lesz szeretni tele reményekkel. Reményekkel, amik állandóan benne laknak. Igaz, hogy néha egy időre elbújnak, de amikor már összeszedték magukat, előjönnek és megtöltik magukkal a testünket. Elárasztanak bennünket, hogy tudjunk szeretni, bízni. Az elején lehet, hogy nehéz lesz, de ha az érzések már jócskán elárasztottak bennünket, akkor már nem tudunk mit tenni. Hinnünk, szeretnünk és reménykednünk kell, hogy boldogok lehessünk.
Engem nem olyan rég nagyin megbántottak, a szívem darabokra tört, és most kezdem azt érezni, hogy a kis darabok kezdenek visszatérni a helyükre. Nem gondoltam volna, hogy újra fogok ilyet érezni, de mégis megtörtént. És hogy miért? Talán azért, mert szerelem nélkül nem tudnánk létezni, hisz még ha nem is akarunk érezni semmit, valaki úgy is belép az életünkbe, hogy változtasson ezen. Én sem akartam érezni, de jött valaki, aki tett ez ellen. Nem akartam, hogy így legyen, de még is megtörtént, és ez ellen semmit sem tehetünk.
A szív, akkor szeret ismét, mikor már készen áll az újra, de én még sem érzem azt, hogy készen állnék rá. Talán azért, mert félek a csalódástól. de mégis kockáztatnom kell, mert csak így élhetünk teljes életet, ha kockáztatunk. Bevallom, nem szeretnék reménykedni és szeretni, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek, egyre erősebbek és erősebbek. Elérte, hogy érezzek, és ami megijeszt, hogy biztos vagyok abban, hogy belé tudnék szeretni.
Annyiszor mondtam már, de annyira hihetetlen a szív. Hiába él át ezer fájdalmat, újra és újra képes szeretni, hinni és reménykedni.