Voltam egy párszor szerelmes már és nagyon sokszor is csalódtam, de mindig összeszedtem magam, mert tudom, hogy a boldogság előbb vagy utóbb ismét rám talál, hisz ez az élet körforgása. Találkozol valakivel, beleszeretsz, de egy idő múlva hatalmas sebet okoz neked. Azt mondod, hogy többet nem akarsz szerelmes lenni, de az idő teltével a sebek begyógyulnak és ismét képes leszel szeretni.
Én nagyon szerettem egy srácot, de ellökött magától, mert már nem kért belőlem. Akkor azt mondtam magamnak, hogy nekem többet nem kell senki, mert mindenki csak fájdalmat okoz nekem. Nem tudtam vagy inkább nem akartam bízni egy srácban sem, mert úgy voltam vele, hogy csak így védhetem meg magamat. De óriásit tévedtem! Mert igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha van valaki mellettünk, aki tiszta szerelmes szívvel imád minket és bármit megtenne értünk.
Velem most az van, hogy megismertem valakit és azt hiszem, hogy kezdek beleszeretni. Ilyet még egy srác iránt sem éreztem, nem tudom pontosan leírni, de nagyon jó érzés, egyszerűen szeretek vele lenni. Tudom, hogy Ő is bármikor megbánthat, összetörhet, de még is mi az élet, ha nem az, hogy kockázatot vállalunk annak érdekében, hogy boldogok legyünk. Én boldog akarok lenni, mert csak így élhetek teljes életet. Az élet rövid és ha mindig azzal töltjük az időnket, hogy szomorkodunk, mert nem akarunk többet szeretni.. nos akkor elpocsékoljuk az életünket, ami nekünk adatott. Minden percét ki kell használni, mert csak egyszer élünk! Igaz sokszor csalódunk, de szomorúság nélkül nincs boldogság. Előbb utóbb mindenki életébe beköszönt újra a boldogság, mert megérdemeljünk.. mindannyian!
A szerelem az egy csodálatos érzés, ami rengeteg szép emléket ad nekünk, és ha már ez a korszak elmúlt, akkor az emlékeinkben mélyen fog élni, hogy milyen boldogok voltunk. És büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy: bármi is történt velünk az életünk folyamán, tudtunk élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése