..csak, mert szeretem!♥♪

Erősnek születni a legkönnyebb dolog,
De embernek maradni nehezebb mint gondolod,
Mert gyerek fejjel minden olyan egyszerű!
Veszekedés a családban, lassan már elvszerű.
De próbáld meg a gondolataidat elterelni,
Erős vagy hallod, Tudod ezt kezelni,
Ne mond azt nekem hogy, nem vagy rá képes
Küzdj meg érte,bármennyire rémes, 
Tudod, ha fáj is, jusson eszedbe
Hogy miért is ragadtál tollat a kezedbe
Ez az egyetlen dolog mely tud segíteni
Hogy békén hagyjanak, tiszteljenek...ennyi!
Ne élj álomvilágban de legyen egy álmod,
A saradat állod, tovább kell állnod.
Minden fájdalmat egy kalap alá töltesz
Megígérted, addig csinálod míg bele nem döglesz


Reffrén:
Mint egy kártyavár! Mindent úgy építesz fel,
Hogy nincs ki megállítson, mert nem érdekel,
Erős vagy, és ha fontos neked,
Segítek, én ott leszek veled

Mint egy kártyavár! Elfújja a szél
Minden romba dől amit eddig építettél
De kitartóbb vagy és eléred újra
Csak keress valakit aki elvisz az útra



Látom ahogy felnősz, ahogy komolyodsz,
Ahogy teszel mindenre, ahogy a világon mosolyogsz
Mégis lázadnál, érzem hogy kívánod,
'A célom az, hogy megváltom a világot'
Miért írod le mások hibáit ha nem lehet?
Miért néznek rád furcsán az emberek?
Mikor arról beszélsz hogy mi a fontos számodra
szemrebbenés nélkül tesznek az álmodra
A szerelem a legmélyebb dolog amiben el süllyedsz
Hiába uszól feljebb már hiába küzdesz
Addig jó az egész míg nem jut el az agyadba
Hogy tényleg szereted? Ne fordulj magadba! 
Az elején még flörtöltök, ez tetszik neked
A barátjának tart, mert mindig meg nevetteted
Ez többet jelent, nincs mi visszatart,
Az élet egy pofonnal jelzi hogy ne akard

Reffrén:
Mint egy kártyavár! Mindent úgy építesz fel,
Hogy nincs ki megállítson, mert nem érdekel,
Erős vagy, és ha fontos neked,
Segítek, én ott leszek veled

Mint egy kártyavár! Elfújja a szél
Minden romba dől amit eddig építettél
De kitartóbb vagy és eléred újra
Csak keress valakit aki elvisz az útra



Figyelem mások sorsát és kajak kiráz a hideg,
Ahogy látom hogyan vet szét egy embert az ideg
A saját karjában tartja a mindennapi gondját,
Beintve a világnak vágja el a saját torkát.
Hogy megszabaduljon, de ki vethet véget?
Kinek fontos egy elhasznált élet?
Sajnálkozó tekintetek, üres szemek,
Akik azt mondják,hogy teljesen megértenek,
Közben csak örülnek ha valami baj ér
Undorító mennyit könyörögnek minden szarér'
Kövezz meg, de Isten látja lelkem,
Köszönöm anyám hogy jó ember lettem.