Ti éreztetek már úgy, hogy akit mutattok az valójában nem ti vagytok?! Élitek az életeteket, nevettek a barátaitokkal, hülyéskedtek... egy szimpla ember életét élitek. De legbelül mégis tudjátok, hogy ez valójában nem is ti vagytok, mert legbelül a szívetek mélyén érzitek, hogy ti ennél sokkal többek vagytok. Több lapul bennetek, mint amennyit mutattok, de egyszerűen ezt nem tudjátok felszínre hozni.
Szeretnétek ezen változtatni, de mintha lenne bennetek egy hatalmas fal, amit nem tudtok megugrani, és így az igazi lényetek soha nem tud felszínre törni. Emiatt rosszul érzitek magatokat, de mégis magatokban tartjátok, mert féltek, hogy a többiek nem értenének meg titeket. Ezért inkább elfojtjátok az érzéseiteket, és inkább megbirkozól vele saját magad, mert hiszed, hogy képes vagy egyedül egy "csatát" megnyerni. De mi van, ha ez mégse fog menni, ha szükséged lenne valakire, hogy támogasson téged, de csupán félelemből nem teszel semmit?
Így az emberek soha nem fognak igazán megismerni engem, téged, minket. Bármennyire is szeretnéd, de egy darab belőled örökre titok marad mindenki előtt, és emiatt úgy érzed, hogy hazudsz másoknak, de közben pedig csak nincs benned annyi erő, hogy mindent megmutass, ami valójában Te vagy, ami rejlik benned.
Mindenki azt hiszi, hogy ismer, de az valójában nem igaz, mert az igazi lényemet csak én ismerem igazán, senki más, és épp ez a baj velem, hogy mindenki előtt egy hatalmas titok vagyok, ami talán örökre így lesz, mert képtelen vagyok átugrani azt a bizonyos falat...!
Még is mi az élet? Egy olyan világ, ami tele van fájdalommal, csalódással, keserűséggel. De ugyan akkor szerepet kap a boldogság, a nevetés, az öröm is. Tudni kell nevetni, ugyan akkor sírni. Szembe kell nézzél a veszéllyel, még ha nincs is erőd. Nem szabad földre esned, mert akkor megsemmisülsz. Álld ki az élet örökös próbáját és meglátod, hogy rögtön rájössz arra, hogy mi is valójában az élet..!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése