Volt már olyan napotok, mikor olyan dolog történt veletek, amit nem szerettetek volna? Éreztétek már annyira rosszul magatokat, hogy mindentől elment teljesen a kedvetek? Tettetek már olyasmit, ami nem olyan nagy dolog, de ti még is annak gondoljátok?
Van egy barátnőm, akit nagyon szeretek és tisztelek és érte bármire képes lennék, de ma megbántottam és ez nekem nagyon rosszul esett, mert Ő fontosabb nekem, mint azt hinné.
Emlékszem mikor először találkoztunk. Aranyos lánynak gondoltam, aki annyira jól kijön mindenkivel, és benne van minden kis hülyeségben. Akkor nem gondoltam volna, hogy egy ilyen jó barátra lelek a személyében. Rá bármikor számíthatok, mindig meghallgat, és segít, ha tud, mindig mellettem volt. Még ha nem is beszéltünk több héten keresztül, de én akkor is tudtam, hogy rá bármikor számíthatok, és ez fordítva is ugyan így van, amit remélem, hogy tud. Ha rossz passzban voltam vigasztalt, és erőt adott, hogy feltudjak állni, mikor a padlón voltam.
Ő egy olyan személy az életemben, akit nem akarok elveszíteni. Az évek alatt sajnos, több olyan barátom eltávolodott tőlem, akitől nem vártam volna, és ha ez vele is így lenne, azt már nem élném túl. Fontos helyet foglal el az életemben, és ha kitépnék belőlem, azt hiszem, hogy holtan esnék össze. Ilyen téren több csalódást már nem bírnék el. Ha beszélünk, akkor mindig jobb kedvem lesz tőle.. lehet, hogy egy kicsit furán fog hangozni, amit most mondok.. de mikor vele beszélek, mindig örülök, ha vele beszélek, akkor tudom, hogy még van olyan ember a világon, akire számíthatok, és aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Ha beszélünk, akkor mindig megfeledkezek a gondokról.. egyszerűen csak örülök, hogy Őt a barátnőmnek mondhatom, mert ha nem lenne, akkor nem is tudom, hogy most velem mi lenne.
Tudom, hogy ma hibáztam, hogy nem mondtam el neki egy bizonyos dolgot, és annyira rosszul esik, hogy csalódott bennem, de remélem, hogy ez azért ez nem fog a barátságunk kárára menni, mert nekem Ő az a barát, akit egy egész életen át annak szeretnék mondani, hogy igen Ő az az ember, akivel a találkozásunk óta minden rendben van, és nem fog tönkre menni. Mert azt szeretném, hogy majd az esküvőmön Ő legyen az egyik koszorúslány, hogy majd egymás gyermekeire vigyázunk, és majd vén korunkban együtt megyünk a piacra vásárolni. Igen. Azt szeretném, ha ezeket vele mind átélhetném, mert talán nem mutatom ki, de nekem Ő fontosabb, mint Ő azt hinné. Hisz ilyen barátból nincs sok, és amiben teljesen biztos vagyok, az az, hogy nem akarom soha elveszíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése