Saját Idézetek

Egy újabb reményt pillantottam meg, azt hittem, hogy az álmom teljesülni fog... a sors most is jót nevethet rajtam, mert megint pofára estem.

Szívedet szívemmel összezárták, így már örökre velem kell legyél!

Ordítanám, hogy szeretlek.. suttognám, hogy kellesz nekem.. de ehelyett szavak nélkül elsétálok..

Láttam a szemedben egy apró szikrát, de jött egy lágy fuvallat és magával vitte..

Én csak szeretni akartam, de mégis ellenem fordult az egész világ.!

Szép szavakkal elhitetted velem, hogy létezik a gyönyör, hangoddal álomba ringattál, mert mondtad, hogy vigyázol rám... Hazudtál, mert mikor felébredtem, nem fogadott más, csak a fájdalom.

Tanuld meg, hogy az életben rengeteg miért- tel fogsz találkozni, de válaszokat nem fogsz kapni.

Csak egy álom voltál, mert a szívem még mindig darabokban hever.

Mikor becsukom a szemem ragyogok a boldogságtól, de amint kinyitom, szíven döf a valóság.

Agyam diktálja,
Szívem suttogja,
Te vagy az,
Ki nekem kell!

Te vagy az, ki a zárat feltörte,
Így tied vagyok egy életre.

Nem akarsz csalódni? Akkor zárd el a szíved azok elől, akik csak összetörnék.

Az emberek biztos azt hiszik, hogy az van a homlokomra írva, hogy "játssz velem", mert senki sem képes komolyan venni.

Itt vagyok, létezem, de mégis mindenki a földbe tipor.

Csak boldog akarok lenni, de azt hiszem, hogy túl sokat kértem, mert az élettől mindig csak pofont kapok.

Szerelem, mégis minek létezel, ha csak fájdalmat, csalódottságot, magányt, ürességet és könnycseppeket hagysz magad után?

Azt akarom, hogy elmond szíved bánatát,
Tárd fel lelked minden egyes óhaját,
Mond el a világnak nem vagy akárki,
Hisz az élet rövid, de Te lehetsz bárki.!

Szeretlek Téged, ameddig élek,
Harcolok Érted, ameddig lélegzek,
Kiállok melletted a végsőkig,
Szívembe zártalak az örökké valóságig.

Az életünk egy lassú keringő, amelyt a zene szabályoz, hogy megállunk e vagy tovább táncolunk.

A napsugarai lágyan megsimogatnak.. és tudom.. mosolyogva kell tovább élnem az életem Nélküled.

Szívem halkan dobban.. majd szép lassan rájövök, egy életre beléd szerettem.

Fáj, hogy elhagytál, pedig egykor én voltam a mindened.

Sírva nézek az ég felé, és fájdalmasan nyögöm ki: örökre elraboltad szívemet.

Te voltál az, akiért éltem, de Te kegyetlenül ellöktél magadtól..

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy mi lesz akkor, mikor már nem leszel velem.