Életérzés.

Miért van az, hogy állandóan csak a múltba nézek vissza? Miért van az, hogy nem akarom elengedi azokat a pillanatokat, amik már csak a szívemben élnek? Miért van az, hogy nem merek előre sétálni, és csak egy helyben álldogálok?! Szeretnék lépni, de a lábamat, mintha a földhöz ragasztották volna, mozdításra képtelen. Talán a szívem miatt van ez. Talán a szívem még nem készült fel arra, hogy elengedje a múltat, hisz akkor voltam a legboldogabb. Nap, mint nap, lejátszom magamban azokat az érzéseket, amiket Ő váltott ki belőlem, újra élek, mindent, amit Ő vele éltem át. Tudom, hogy ez helytelen, hisz a múltba már nem táncolhatok vissza, de hiányzik. Hiányzik, mert mikor mellettem volt, akkor voltam a legboldogabb. Akkor tudtam értékelni az életet, de mára már azt sem tudom, hogy mi értelme van az életnek. Ahogy kisétált az én világomból mindent magával vitt, amit szerettem.