Hatalmas harcterek s holtak,
Hol régen virágok voltak,
Most pedig vér folyik,
Halálmadarak sokasága gyűlik,
Egyre csak várják mikor lakmározhatnak.
A világkép zord és sötét,
A nap már elvesztette erejét.
A szél is elhalt fák leveleit hordja,
S szemembe fújja akaratát.
Fény töri át a felhők hatalmát,
Ami szívem mélyéig hatol,
S rájövök, amit magam előtt látok:
Az a fájdalmas múltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése