Nektek van olyan srác/lány az életetekben, akin egyszerűen nem tudtok átlépni? Akire nap, mint nap gondoltok, pedig már több hónapja véget ért a kapcsolatotok? Akit még ugyan úgy szeretsz, mint mikor először megcsókolt? Akit még mindig szeretsz, pedig több ezer darabra törte a szívedet? Talán ez az egyik legkegyetlenebb érzés, amit érezhet egy ember. Hisz emlékszel a sok szépre, amit együtt átéltetek, de ezt sajnos már csak az emlékeidben tapasztalhatod, hogy az a személy a jelenedben már nincs benne. Egy új útra lépett, te pedig ott maradtál a hiányával, az emlékekkel és a vérző szíveddel, amivel még mindig kizárólag is csak Őt akarod. Hiába telt el a szakítás óta több hónap, de Te még mindig csak is vele tudnád elképzelni az életed, és csak is mellette tudnál megint boldog lenni.
Van egy srác, akit még mindig iszonyatosan szeretek, pedig már rég elhagyott engem, de az iránta táplált szerelem még mindig nem aludt ki. Annyi hónap eltelt már, de képtelen voltam kiheverni, még mindig visszavárom.. tudom, hogy hiába, de reménykedek, hogy talán most jön el az a nap, amikor visszatér az életembe, és azt mondja "Bocsánat, hibát követtem el." Legbelül, mélyen érzem, hogy ez örökre egy szép álom marad, mert soha nem fog megtörténni.. de azért én csak reménykedek, mert senki mással nem tudom elképzelni az életemet, csak is vele. És talán ez lesz az, ami a vesztemet fogja okozni. Hisz, nem tudok majd normális életet élni, és ami a legfontosabb, hogy nem tudok teljesen boldog lenni, mert mindenkiben Őt keresem.. igazából nem adok senkinek esélyt, mert ha rájövök, hogy ez a személy, nem az, akit én magam mellett akarok tudni, akkor ellököm magamtól.
Borzasztó érzés, hogy még mindig őt akarom, miközben Ő már rég túl lépett rajtam, és hogy ismét velem élje az életét, még csak meg sem fordult a fejében, mikor én csak is erről álmodozom, hogy egy nap majd újra együtt leszünk. Talán idióta vagyok, hogy még mindig hiányolom és vissza akarom kapni, de ez sajnos nem az én hibám. Ő pont akkor lépett be az életembe, amikor leginkább szükségem volt valakire, és teljesen megváltoztatott mindent, és rögtön beleszerettem. Megmutatta, hogy milyen szép is lehet az élet, megmutatta, hogy milyen jó érzés is igazán szeretni valakit, és elérte, hogy újra boldogság árassza el a szívemet. Mellette újra élni tudtam, szerettem az életet és megtudtam becsülni. Ő volt az első olyan srác, aki mellett igazán önmagam mertem lenni, és akitől nem féltem. Ráébresztett arra, hogy engem is lehet szeretni, hogy számomra is létezik egy olyas valaki, akit igen is megérdemlek.
De egy borús reggelen mindennek vége lett. Szakított velem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar véget ér ez a mese, és sajnos nem lett szép vége, mert teljesen összetörtem, és még most is törött vagyok. Ami talán a legrosszabb az az, hogy a szakításunk előtt pár héttel azt mondta, hogy Nem szeretnélek sírni látni. De azon a napon mégis miatta sírtam.. és látott sírni. Még most is magamon érzem az utolsó ölelését. Abban a pillanatban leginkább véget vetettem volna az életemnek, mert Nélküle én már semmit nem érek. Tönkre tett, egy rom halmaz lettem, és azóta az életnek sem látom az értelmét. Nem vagyok boldog, és nem is leszek. A kezébe adtam a szívemet, de Ő sajnos könnyedén kidobta, pedig erre egyáltalán nem számítottam.
A barátaim nem értik, hogy miért szeretem még mindig, és nem is fogják megérteni, mert Ők nem tudják, hogy én mit éreztem, és mit jelentett nekem ez az egész kapcsolat. Tudom, hogy el kéne felejtenem, és végre tovább lépni, de egyszerűen képtelen vagyok, mert hiányzik az az ember, aki akkor lehettem, mikor mellette voltam. Teljesen megváltoztatott, és ezt Ő érte el, nem más, hanem kizárólag Ő. És talán ezért nem fogom soha elfelejteni, mert akkor emelt fel, mikor a legnagyobb szükségem volt egy kézre.. Ő jött és mindent megváltoztatott.. de sajnos ugyan olyan gyorsasággal is tovább lépett. Azt mondják, hogy mindenki csak addig van jelen az életünkben, amíg igazán szükségünk van rájuk. De akkor nem értem, hogy Ő miért ment el, mikor nekem még mindig szükségem van rá?!
Tudom, hogy ez már szánalmas, hogy még mindig csak is őt akarom, mikor ez teljesen lehetetlen, mert Ő már engem nem akar. És próbálok is véget vetni ennek az érzésnek, de amint jön egy másik srác, Őt keresem benne, majd csalódottan hátat fordítok neki, mert nem az van itt, akit szeretnék. És ezért nem leszek többet boldog, hisz belőle csak egy van, és másban nem fogom megtalálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése