Saját Idézetek

Kiabálnám  a világnak, hogy csak Téged szeretlek,
Fába vésném, hogy szívem mennyire vágyakozik Rád,
Dalba foglalnám, hogy irántad mit érzek,
De minek tegyem, ha már egy mosolyból tudod, hogy:
Szívemet örökre rabul ejtetted, hogy
A verseket Te ihleted, mik szívből jönnek, hogy
Téged akarlak éjjel s nappal magam mellett tudni..
Ezért csak füledhez hajolok, s suttogom:
Örökre a Tied vagyok!

Szerencsésnek mondhatom magam, hisz megtaláltam azt, aki egy életen át táncban tartja a szívemet: Téged!

Azt mondják, hogy az álom szebb a valóságnál, de ez nem igaz. Van kivétel, mikor a valóság szebb az álomnál.. ez akkor van, amikor találsz valaki olyat, aki szívedbe boldogságot juttat, akinek a jelenlétével az élet már nem is olyan értelmetlen, akivel bármi lehetséges, aki egy életen  át vigyázni fog a szívedre, mert neki Te sokkal fontosabb vagy, mint bármi más.!

Az életben számomra csak egy dolog biztos. Mégpedig az, hogy szívem örökre csak Téged fog szeretni!

Szívem zsong,
Testem forr..
Nem történt más,
Csak Beléd szerettem..

Abrakadabra, csiribá, csiribú.. történt egy varázslat, és azóta szívem csak is a Te szívedért dobban!

Lány: Keresem a szót, hogy elmondjam milyen, amikor a szívem dobban.
Fiú: Mit találtál?
Lány: Téged!

Tétlenül ülök, s merengek,
Számomra hihetetlen, hogy mellettem vagy,
Hogy az én kezemet fogod,
Hogy éjjelente engem ölelsz át,
Hogy az én szívemet szereted,
S hogy az én szemembe mondod, hogy:
"Szeretlek!"
Pedig tudom, nálam jobbat is kaphatnál,
De mégis velem vagy.. csak velem!

Van két szív, mely örökre egymáshoz láncolták magukat!

Csak szeretlek és szeretlek..
elmondani nem tudom, hogy miért..
csak belül mélyen érzem.. de nagyon jó!

Csak Téged szeretlek,
Csak Téged imádlak,
Csak Te utánad fogok sírni,
Ha visszaadod szívemet!

Nem értem az érzéseimet,
Valami zavarja a szívemet,
Néha szaladni szeretnék,
De mégsem teszem miattad.
Érzem, kezdek belőled kiábrándulni,
Megrémiszt, nem akarlak elveszíteni,
Fontos vagy nekem,
De mégis kételkedek mindenben!

Csak mond, hogy nem érdekellek már,
Csak mond, hogy szívem nem rám vár,
Csak mond ki, hogy többet nem szeretsz,
S elhitetem magammal, hogy már nem kellesz,
De utoljára búcsúzz el még tőlem, kérlek,
Ennyit megérdemlek, hiszen belül vérzek,
S ígérem többet nem hallasz rólam..

Csak kiabálnék, s rohannék,
Csak szórakoznék s táncolnék,
Csak ordítanám, hogy kapja be a világ!
De helyette csak vagyok s pislogok,
S nézem, az élet, hogy szalad el a lábam alatt!

Mindennap mondod, hogy szeretsz,
Csókolgatsz, s magadhoz ölelsz,
De mégis félek, hogy elveszíthetlek,
S ez az érzés nem hagy nyugodtan élni..

Csak állj újra elém, s mond még egyszer a szemembe, hogy nem kellek többé neked, s így hátha sikerül elfogadnom, hogy tényleg vége mindennek.!

Hova a sok szép szó, hova tűntek az ígéretek, az érzések, hova tűnt az örökre szóló szerelem?

A múltban szerettelek, a jelenben harcolok miattad, a jövőben boldogan fogom élni az életem nélküled!

Többé már nem leszek neked, mert ezt akartad,
Többé már nem mosolygok rád, hisz nincs értelme,
Többé már nem sírok miattad, mert nem érdemled meg,
Többé már nem szeretlek, mert túl léptem rajtad.

Jöttél, s boldogságot hoztál, elmentél, s szívemben fájdalmat hagytál..

Azt mondtad nem akarod, hogy sírjak, de most mégis miattad könnyes a szemem.

Legbelül, mélyen reménykedünk, hogy minden olyan lesz, mint régen, de közben mégis tudjuk, hogy a múlt többé már nem tér vissza.

Csalódni, s pofára esni kell, hogy megtudjuk becsülni a boldogságot, mikor része az életünknek.

Fáj, ha rád gondolok, minden emlékképed szívemet szúrja, ezért inkább elköszönök, s elsétálok..

Csak várok és reménykedek,
S ha kell belemosolygok az életbe,
Hogy senki ne lássa mit érzek,
Hisz a barátom már a fájdalom..

Mindennap mosolyogni, s úgy tenni mintha már nem érdekelnél, miközben belül felemészt a fájdalom és legszívesebben a könnyeimet hullajtanám.. nehéz!