Minden ugyanolyan, de nekem mégis más,
Mert elhagyott engem, kit nagyon szeretek,
Tudom, felednem kéne, de az emlék magához láncol,
Nem hagy nyugtot, szívem mindennap szembe száll veled.
Próbálok erős lenni, de a fájdalom erősebb nálam,
Átvette az irányítást, engem eltemetett,
S elsüllyesztett a bánat tavában..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése