Saját Idézetek

Az élet mindenkinek máshogy szép. Tedd hát olyanná, amilyennek megálmodtad.

Csak még egyszer hazudd, hogy szeretsz..

Bárcsak a múlt visszajönne,
Bárcsak szeretnél még,
Mert szívem még mindig
Csak Téged akar.!

El kell fogadnom, hogy új útra tértél. Már nem engem akarsz, szíved rég elfelejtett, s közösen írt fejezetünket kitépted életed könyvéből.

Az élet csak egy harc, s benne győzni kell,
Az élet csak egy esély, s mindig próbálkozni kell!

Van, hogy szívem távolra húz,

Mert az élet kegyetlenül zúz,

Nem tudok mindent elkerülni,

Hisz a lélek képes néha elgyengülni,

De van néhány jó barát,

Kik segítenek előre jutni.

Csodák igen is léteznek. Nézzünk csak Téged! Nem gondoltam volna, hogy velem leszel, de most mégis itt vagy velem!

Néha azt hiszem, hogy csak álmodok, mert képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg az enyém vagy. De aztán óvatosan magadhoz húzol, majd egy lágy csókkal ajándékozol meg. És rájövök, hogy ez nem lehet álom, mert ez annál sokkal jobb.. ez az örökké tartó szerelem vad lángja.


Kínszenvedés minden nélküled töltött nap, az órák éveknek, az életem pedig üresnek tűnik, ha nem vagy itt velem.

Ha mersz álmodni bátor vagy, ha bátor vagy, képes leszel megvalósítani az álmaidat!

Ne hagyj egyedül, a magánytól félek,
Az élet tengerén áramlok, ami a messzeségbe taszít.
Kell egy kéz, ami átkarol, a sötétben megölel,
Egy arc, amire felnézhetek, ha egyedül érzem magam,
Egy szív, ami örökre velem marad!

Bolond vagyok? Talán. Azt gondolsz rólam, amit akarsz, mások vélemény sose érdekelt. Ha így lenne, elszalasztanám az életet, és elfeledném azt, hogy ki is vagyok valójában.

A világra újra sötétség borult, A Hold is elfoglalta méltó helyét. Engem is már csak a magány ölel magához. Felnézek a Holdra, és akkor újra eszembe jutsz. Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettelek. De nem. Még mindig mélyen élsz a szívemben, és még mindig fájdalmasan szeretlek Téged!

Miért engedted, hogy édes álomba ringassam magam, ha az ébredés keserű és fájdalmas?

Nevess, mert az élet egy vicc! Csalódsz valakiben, majd egy másik személy ezt elfeledteti veled. Azt hiszed, hogy vele más lesz, de egy idő után Ő is megbánt, és minden kezdődik elölről.

Lágy hangot hallok, ami nevemet suttogja, majd szememet kinyitva rádöbbenek arra, hogy csak a képzeletem játszott velem.

Kérem vissza a széttört szívemet, hogy eltehessem a darabjait, amit többé senki sem találhat meg.

Minden percben add önmagad, mert lehet, hogy valaki a bolondságaidba fog beleszeretni.

Örülök, hogy ennyit ért a barátságunk, mert felnyitottad a szemem arra, hogy az életben nem minden az, aminek látszik.

Mindig elgondolkodok azon, hogy mi lett volna, ha... De ezen felesleges rágódni, mert így elfelejtesz élni. A jövő előtted áll, az élet pedig nem vár rád, megy tovább, akár akarod, akár nem.

Leléptél, az emlékeket pedig itt hagytad. Ha már elmentél, akkor légy szíves vidd el őket is, mert nekem rájuk nincs szükségem.

Nem tudom mi ez az érzés, nem tudok normálisan gondolkodni.. de azt tudom, hogy e perctől fogva örökre az életem része.

Boldog voltam, az életem maga volt az egyszerűség, szívem szabadon szárnyalt. De jöttél Te, és mindent a feje tetejére állítottál.

Csak egy pillantás volt, de az egész életemet megváltoztattad.

Mosolygok, de minek? Hisz a szívemet nem ragasztja össze.

Elég volt a kín, várom a színt, ami olyanra festi az életemet, amilyenre vágyom.