Annyi hónap szenvedés, és reménykedés után végre beláttam, hogy a múlt többé már nem fog visszajönni. Bármennyire is szeretném, már nem lehet újra az, hogy Ő és Én együtt. Még hónapokkal ezelőtt szakított velem egy srác, de csak most jutott el a tudatomig, hogy Ő már rég nem engem akar.. és itt az ideje, hogy most már lezárjam őt véglegesen. Tisztában vagyok vele, hogy soha nem fogom elfelejteni, de már nem fogom azt a pillanatot várni, hogy egy nap talán megint együtt leszünk, mert ez nem fog előfordulni.. hisz nem is kíváncsi rám. Most már megpróbálom normálisan élni az életemet, és találni egy olyan valakit, aki által végre újra boldog lehetek majd.
De sajnos, én már senkit nem fogok tudni úgy szeretni, mint Őt. Lehet, hogy tompítani tudják az iránta érzett szerelmemet, de sosem fogják elfeledtetni velem. Azt mondják, hogy mindenkinek az az első szereleme, akit mélyen, belül mindig szeretni fogunk, bármi is történjen. Nos, nekem Ő az első szerelmem, mert még mindig ugyan úgy szeretem, mint akkor mikor először megcsókolt... és ezen sajnos senki sem változtathat. Nehéz lesz nem Őt keresni mindenkiben, mert eddig ezt tettem, és talán ezért is nem tudtam mással hosszabb ideig együtt lenni. De meg kell próbálnom, hogy nem keresem többet másokban.. mert csak így lehetek újra boldog..Tovább kell végre sétálnom, és majd felszállni a következő vonatra, ami majd megáll.
De, mikor szakított velem, akkor ráébresztett arra, hogy semmi sem tart örökké az életben, és mindig fel kell majd állnunk, akármekkora pofont is kapunk. Én felálltam, és hála neki érzem, hogy még erősebb lettem.. készen állok már arra, ami ezután jönni fog, és bízok abban, hogy ennél már csak jobb lehet.. DE akár mi is legyen, most már mindig magamat fogom első helyre rakni, hisz a mai világban, már akkor sem lepődünk meg, ha az árnyákunk döf háton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése