Nem csak 20 éveseké a világ..

Nem véletlenül adtam ezt a címet ennek a bejegyzésnek.. napok kérdése és betöltöm a 20. élet évemet, belépek a 2. x- be. Hihetetlen, hogy már ennyi leszek, és az még hihetetlenebb, hogy az idő ilyen gyorsan rohan.
Mintha csak tegnap lett volna, hogy anyummal először mentem az óvodába, az egész utat végig sírtam, mert annyira féltem.. vagy csak nem akartam menni. Most meg lassan már 20 éves vagyok. Sajnos hamar felnövünk.. néha azt kívánom, hogy bárcsak többet lehetnénk gyerekek.. sajnos a felnőttkor hamar eljön az életünkben, és onnan már nincs visszaút. Ránk zúdul az igazi, nehéz, bonyolult élet.
Nehéz elkezdeni, kiépíteni a saját életedet. Annyi minden vár ránk, olyan sok  mindennel kell megbirkóznunk, és sajnos van, hogy néhány problémával egyedül maradunk, hisz csak így tapasztalhatjuk meg, hogy milyen is igazából az élet. Igen. Nehéz dolgunk lesz vele.. felelősséget kell vállalnunk, meg kell dolgoznunk a pénzünkért, mert már nem lesz az, hogy kérek majd a szüleimtől, ha úgy tatja kedvem.. nekünk kell gondoskodnunk magunkról.. de ez is valakinek könnyebben, valakinek pedig egy kis fáradságot okoz.
Irigylem azokat, akik még csak most kezdik el az egész életüket. Még nem tudják, hogy mi vár rájuk ebben a nagy világban. Még a szüleik mellett élhetnek biztonságban, gondoskodnak róluk, eltartják őket.. nekem meg lassan el kell kezdenem a saját kis életemet, amit valljunk be, szerintem ijesztő dolog. Mert nem tudhatom, hogy hogyan fogok boldogulni, mi lesz velem, hova sodor majd a sors. Minden annyira bonyolulttá vált, és nem is tudom, hogy ez az egész mikor kezdődött. De mindig lesz majd valahogy, és én bízok abban, hogy még ha nehezen is, de szép életet tudok majd teremteni magamnak..!